Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

István Mária: Koreográfus egy prózai színházban. Milloss Aurél emlékezése a Nemzetiben töltött évekről. Millos Aurél: Közös munkám Chiricóval

liturgikus reprezentáció szellemében kellett hogy történjen. Éppen ezért Valéry nem színdarabot akart, sem operát vagy balettet, sőt nem is oratóriumot, hanem melodrámát, amelyben a különböző művészetek, mindegyik a maga lehetőségei szerint, együttműködnek. Röviden a cselekmény: vadon -a nők és férfiak nem tudják egymást megérteni - Amphion elindul zsákmányt szerezni Egy h8ng: Hagyd az Életet élni, hagyd a halált a Halhatatlan kezében! - Amphion elejti a fegyvert és elalszik - az álmok között egy szerelmi álom - a múzsák táncai elűzik az álmokat és zsolozsmává válnak - Apollo jelenik meg, ós Amphionhoz fordulva rábizza a lantot - a férfiak és nők most már meg tudják érteni egymást - de Amphiont a múzsák elválasztják a tárgyak valóságától: az isteni küldetést kell betöltenie felébred, megleli a lantot, pár akkordot szólaltat meg; a természet eksztatikus - Amnion monológja - azután egy morajló glissando, és Araphion felfedezi a zenét, feltalálja a hangsort, a rendszert - a kövek és a sziklák megmozdulnak fuga: a dolgok az új rendszer jegyében állnak össze, és a mozgás harmóniájából létrejön a templom, majd egész Théba városa — naphimnusz - a nép ünnepli Amphiont, és a templomba akarja vezetni - egy lefátyolozott nőalak, akiről senki sem tudja, hogy ő a Szerelem vagy a Halál, megáll itja, és az ismeretlenbe vezeti - Amphion betöltötte isteni küldetését - müvének heteima legyőzte. A költői müvet megzenésitő Arthur Honegger alkotása mindezt tökéletesen visszaadja. A Valéry által hol némán, hol deklamálva vagy énekelve elképzelt mozzanatokat, epizódokat szerencsésen tagolja, fokozza és proporcionálja. De a szinpadi megvalósítás sikere az inszcenálást végzőkön múlik. Nekem mint szinházi embernek kezdettől fogva világos volt: 1. hogy az előadásnak mágikus világmindenséget jelentő mozdulatlan keretben kell lejátszódnia, amelyben a szólistákat és a kart úgy kell elhelyezni, hogy a metafizikai rendszer erőiként jelenjenek meg; 2« hogy ezen a kereten belül minden elem szimbolikusan