Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
A Szinészeti stúdiumokb an Egressy azt fejtegeti, hogy a mondat bármelyik szava lehet hangsúlyos, amit ki akarunk emelni, sőt nem csak egyes szavak, hanem a szavak jelentését módosító jelek is. Példaként idézi Hamlet egy részletét: HAMLET Mi a* fegyvere ? OSRICK Kard és vi-tőr. HAMLET Ezek fegyverei, volnának.^ 0 / Helyesnek tartja Egressy, ha ebben a szövegrészben az -i birtoktöbbesitő jel is hangsúlyt kap, hiszen ennek értelemmódositó szerepe van. A hangsúlyozásnak ezt a formáját értelmi hangsúlynak nevezi, s azt irja, hogy a szereptanulás első fázisában a szöveg értelmi hangsúlyait kell elemezni és gyakorolni. A szinészet könyvében még bővebben foglalkozik a hangsúlyozás kérdésével. Öt fejezeten keresztül fejti ki a véleményét /Az értelmi accentua szabályai; Azon mondatokról, amelynél egynél több főaccentus fordul elő; A közbeszőtt mondatokról; A kedély accentusa; A kérdés hangalakjai/. Leglényegesebb szabálynak az értelmi hangsúlyozást tartja, tehát azoknak a mondatrészeknek, illetve mondatoknak nyomatékosabbá tételét, amelyek logikai szempontból fontosak, a megértéshez szükségesek, abban az esetben is, ha azok nem a mondat első szavára, vagy nem a szó hangsúlyos szótagjára esnek. Pl. "Ajánlata óta félek kegyedtől." / Garrick Bristol ban . Jenny/ Megkülönböztet fő- és mellékhangsúlyokat, pl. "Mivel szerencsés volt: örvendek, mivel vitéz volt, becsü löm őt." /Julius Caesar . Brutus/ A jelzett szó esetében a jelzőt tartja hangsúlyosnak, pl. "Egy tiszteletreméltó ősz kezébe, negyv en esztendei szolgálatért szára z kenyeret nyújtasz, magy ar hazám?" / Bánk bán/ A halmozott jelzőkre azonos nyomatékot kivan: "Brutus derék, becsü letes férfiú." / Julius Caesar . Antonius/ "Silány, kóc zipor. gaz kölyök." /Edgar/ Ugyancsak hangsúlyos ejtést ir elő a határozós szószerkezetekben is. Pl. "Levágva bűneim vir ágában, gyón talan. áld o-
