Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
zatlan és kenetlen." / Hamlet . Szellem/ Ha a jelzőnek vagy határozónak a halmozása egyben fokozás is, akkor az utolsóra teszi a fohangsúlyt, a többi tagra a mellék hangsúlyt: "Arczképeért most ötv en, hatva, száz aranyat is megadnak." / Hamlet/ "El a kir ályhoz, a csá szárhoz, a páp ához elmegyek. / Bánk bán/ "Add nekem azon embert, kire gon dolok, kit imá dok, kit bir/31/ — nom kell..." / Ármány és szerelem . Lady Milford/ 1 A hangterjedelem tartománya A reproduktiv-interpretetiv stilus nagymértékben kihasznál ja az egyéni orgánum hangterjedelmét. Az érzelmeknek, szituációknak megfelelően más- és más az intonációs magasság. Hasonlit ebben az élőszó stiluskategóriájához, azzal a különbséggel, hogy minden intonációs magasság valamivel feljebb helyezkedik el, mint az élőszó esetében. Az érzelmi megnyilvánulásoknak végtelenül széles skálája lehetséges, egy-egy uralkodó érzelmen belül is számtalan változattal találkozhatunk. Igy például a harag a következőképpen nyilvánulhat meg: 1. Haragos kitörés, dühös veszekedés. 2. Fojtott düh, gyűlölet. 3# Pokozódó harag, amelybe egyre jobban belelovalja magát a haragvó személy. 4. Hirtelen kirobbanó düh. 5. Kirobbanni akaró, de visszafojtott harag. E változatoknak megfelelően más- és más a hangterjedelem alakulása. Az első típusban például növekszik a nyomatékos szótagot követő lelépés terjedelme és több nyomatékos szó esik egy mondatra, a második tipusban ez a lelépés nem nagyobb, mint a megfelelő semleges hangú mondatban, sőt ehhez képest szükitett, a harmadik tipusban a dallamvonal szólamonként lépcsőzetesen emelkedik, a negyedik tipusban a mondat dinamikája az első nyomatékos szótagban összpontosul, az ezt követő lelépés itt is nagyobb, a lelépés után a dallam nem mereven kitartott, hanem enyhén ereszkedik. Az Ötödik tipusra az jellemző, hogy az első nyomatékos szótag után a lelépés szűkebb. A hatodik tipusban a mondat dinamikája az utolsó hangsúlyos szótagban
