Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Csapláros István: Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar szinpadunk lengyel repertoárja

léstol kezdve a kassai színtársulat, a Budai Várszinház, a Pesti Magyar Szinház, és a Pesti Nemzeti Szinház műsorán lévő "lengyel" darabokat vizsgáljuk egészen a magyar szabadságharc bukásáig. Az egyes darabokat olykor kétszer is kell említenünk: részletesebben olyankor, amikor először kerültek bemutatásra a fővárosi színpadokon, ill. másodszor akkor, amikor vezető szinhazi recenzensektől /a lengyelbarát Vörösmartytól és Bajzától/ ismertethetünk véleményeket. Valamennyi egykorú birálat ismertetését a helyszűke sem engedheti meg, ezért a Honművész egykorú beszámolóit a jegyzetapparátusban adjuk. Vezető kritikusaink tollából is csak azokat az elemeket emeljük ki, amelyek magára a darabra ill. egyes szerepek interpretálására vonatkoznak. Ez utóbbi esetben a tartalmi elemekre csak utalunk. Talán valamivel részletesebben ismertetjük azokat a darabokat, amelyekre sem Bajza, sem Vörösmarty nem tért ki, mert tartalmuk idehaza teljesen ismeretlen. A minimálisra szoritjuk szinházaink helyzetére, állapotára vonatkozó információkat, amelyek e folyóirat olvasói számára szükségtelenek. A téma - a lengyel kérdés hazai visszhangjainak irodalomtörténész kutatója számára - annyiban is izgalmas, mert feltételezi, hogy a lengyel témával való találkozás számos un. esetleges színházlátogató számára első alkalom volt. Gondolunk itt elsősorban azokra az alkalmi nézőkre, akik sajtót, irodalmi lapokat nem olvastak. Minthogy szinhazi életünk a nagy nyugati színházakhoz képest aránylag még fejletlen, alakulóban van csak, az ország pedig a Habsburg-birodalom része, logikus, hogy kezdetben számos inditás, közvetités, akarva nem akarva is Bécsből, ill. a fővárosi német szinházak műsorán át jön. Ezért dolgozatunk első részében azt kivánjuk vizsgálni, milyen lengyeltárgyú darabok jöttek elsősorban a pesti és budai német szinházak műsorának közvetítésével. Ezt vizsgáljuk majd /inkább csak jelezve a tényeket /a vidéki magyar szinházak műsorán, majd pedig a fővárosi magyar szinházak programjain