Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa

Az 1837-47 közötti időszakban megjelent és korábban idézett kritikákból nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Szinház megnyitása utáni években a legtöbb birálatot a pontos, tiszta ejtés hiánya miatt kapták a szinészek, másrészt pedig amiatt, hogy artikulációjukat sokszor befolyásolták még a nyelvjárási hatások, amelyek olyankor is beszűrődtek beszédükbe, amikor a figura ábrázolásához egyáltalán nem volt erre szükség, sőt kifejezetten zavaróan hatott a tájnyelvi ejtés. Hangkapcsolódási tendenciák E tendenciákat a beszélő a reproduktiv-interpretativ stilusban egyrészről tisztán, a nyelvtani szabályoknak megfelelően érvényesiti. A szinmüvészet bizonyos ágaiban az alacsonyabb beszédszintnek megfelelő hangkapcsolási törvényszerűségek érvényesülnek. Hasonló esettel szépirodalmi szövegben is találkozunk. Ha pl. a nagysága szót az iró igy irja le: naccsága, akkor ez jellemző erejű. A szinész ebben az esetben az összeolvadást kissé túlzott, nyomatékos ejtéssel érzékelteti. Az 1837-1847-es időkör szinpadi beszédében ez még korántsem volt ilyen egyértelmű. Nemcsak az egyes hangzók, de szótagok, szóvégződések is el-eltüntek a szinpadi előadásban. Ezen a - valószínűleg németes hatásra meglévő - tendencián csak rontott a sok rossz szinpadi szöveg, helytelen forditás, amely nagyon sok mássalhangzó torlódást tartalmazott, túlságosan nehéz feladatot adva ezzel az amúgy is képzetlen szinészek' nek. Egressy 1941-es cikkében a pontos artikulációt követelményként állitja a szinész elé. Azt irja, hogy lehetőleg törekedni kell a hangzók és hangkapcsolódások pontos, nyelvtani kiejtésére. Ezt az álláspontját az 1865-ben megjelent A szinészet könyve c. müvében is fenntartja, sőt bővebben is kifejti, könyvének 12. fejezetében. Javasolja, hogy mássalhangzó torlódásnál a szinész rövid szünetet iktasson be az ejtés megkönnyítésére. Hangsúlyozza azonban, hogy ez a szünet nem mehet az értelem és az érzelmi feszültség rovására. Kifejti továbbá