Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa

Állandóan szem előtt kell tartanunk - ahogyan már korábban utaltunk erre - a beszélőnek a szöveghez való viszonyát és a szöveggel való szándékát, mivel a szövegfonetikai jellemzők kialakításában e két tényező játssza a legnagyobb szerepet. Tanulmányunk elején már megállapítottuk, hogy az elhangzó beszód a beszélőnek a szöveggel való szándéka, a szövegalkotáshoz való viszonya és akusztikus jellemzői alapján négy fő stiluskategóriára osztható: l/spontán, kötetlen beszéd, 2/ felolvasás, 3/ reproduktiv vagy interprétativ beszed, 4/ fél-reproduktiv beszéd, A reproduktiv beszéd - amelybe a szinpadi beszéd is tartozik - akusztikus jellemzői a következőkben foglalhatók össze* Légzésmód, hangadás, hanginditás E tekintetben a reproduktiv interpretativ stilusra a néma, hallhatatlan légzésmódra való törekvés a jellemző, A hangos légzés mindig funkcionális, Szinész, előadóművész vagy bemondó csak az expresszivitás fokozása érdekében mond úgy szöveget, hogy a hang indításakor pattanó, kemény zöngét adjon a hangszalag, beszéde tehát orgánumához viszonyitva lágy. Az 1837-1847-es időszak kritikái ebben a tekintetben nem marasztalják el a színészeket. Elképzelhető ugyan, hogy a romantikus előadásmód expresszivitása következtében több volt a funkcionális hangos légzés, mint amit ma elfogadhatónak tartunk, azonban a korabeli kritika ezt természetesnek, elfogadhatónak értékelte. Hogy a szinész orgánumához képest beszéde kemény- vagy lágy volt-e, arról ma már sajnos nem tudunk képet alkotni. Artikulációs folyamat és hangképzés A reproduktiv-interpretativ stilusra általában az erőteljes, intenzív artikulációs folyamat jellemző. Felolvasáskor pl. a felolvasó hangképzés tekintetében nem a neki megfelelő nyelvi szintet választja, hanem a választékosabbnak tűnő nyelvi réteg hangképzése szerint ejti a hangokat, pl, diftongus helyett nem köznyelvi monoftongust, zárt £ helyett nyiltat, stb. A szinész produkciójánál viszont az ábrázolt figura nyelvi jellemzői szabják meg az artikulációs folyamat jellegét, A szabatos, tiszta ejtés azonban itt is jellemző.