Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
következőképpen járunk el: először a mai szinpadi beszéd általános akusztikai és szövegfonetikai jellemzőit ismertetjük, majd az 1837-1847 közötti időszak néhány - az Athenaeum kritikái és a korabeli szövegek jellemző stílusjegyei alapján rekonstruált - akusztikai és szövegfonetikai jellemzőjét irjuk le, végül Egressy Gábor Szinészeti stúdiumok c. Írásának idevonatkozó megállapításait ismertetjük. Amennyiben A szinészet könyve c. Egressy Írásban a Szinészeti stúdiumok megállapításai változatlan formában, vagy bővebben kifejtve megjelennek, akkor arra is utalunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokkal meggyőzőbb lenne egy-egy szinpadi alakitás, vagy egy-egy előadás elemzésén keresztül bemutatni a jelenkor és az 1837-1847 közötti évek szinpadi beszédstílusát. Igy ugyanis az elmondott szöveg és az alakitott szerep azonos lenne, s jobban kiütköznének a felfogásbeli, előadásbeli különbségek. Múlt századi hanganyag azonban nem áll rendelkezésünkre, s a kritikákból, valamint Egressy Írásából egy-egy előadás képe nem rajzolódik ki olyan plasztikusan, hogy ennek alapján általános tendenciákra következtethetünk belőlük. Az akusztikus stilus vizsgálatának a következő szempontokra kell kiterjednie: a hangképzés, a hangkapcsolódások, a mondatfonetikai eszközöknek a vizsgálatára és az ún. szövegfonetikai eszközöknek a vizsgálatára. A szövegfonetikai eszközök vizsgálatán annak az elemzését értjük, hogy a beszélő az elhangzó szöveg egészében és kisebb részleteiben hogyan használja ki 1/ hangszin-tartományát ; 2/ hangterjedelemtartományának lehetőségeit, vagyis milyen hangmagasságban beszél, milyen magasságbeli és hangfekvésváltásai vannak, milyen lejtésformákkal él és milyen a lejtésformák hangterjedelme; 3/ hangerő-tartományát, azaz mekkorák a hangerőváltásai az érzelmeknek ill. a mondandó gondolati egységeinek megfelelően; milyen a fő-, mellék- és ritmikai hangsúlyok eloszlása, logikailag hangsúlyos szóra esnek-e a nyomatékok, milyen a nyomatékoknak egymáshoz viszonyított hangereje, 4/ a beszédtempó-tartományát és 5/ a szünethasználatát.
