Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa

A rjomantikus szövegek néhány olyan stilisztikai sajátossága

. amely meghatározó érvényű az akusztikus stilus kialakításában A tárgyalt időszak a magyar romantika korára, annak is tetőpontjára, a harmincas negyvenes évekre esik. A romantikus szövegek egyik - akusztikus hatás szempontjából mindenképpen legjellemzőbb stiluseszköze az emelt hang, a pátosz. Patetikus megfogalmazással mindenfajta stilusrétegben - naplóben, szónoki beszédben, regényben, sőt levélben is találkozunk. Ez sok esetben önkéntelenül is versszerű lüktetést ad a szövegnek. A romantika prózaritmusára azonban nemcsak ez a versszerű lüktetés, ritmikus csengés jellemző: nagyobb zenei formák is kirajzolódnak az olvasó es a hallgató előtt. Szabolcsi Bence szerint a romantikus körmondat szerkesztésmódjára jellemző az előkészítés, fokozás, visszatérés, tetőpont és kicsengés, tehát a zárt és a záródó kompozícióra törekvés éppúgy, mint a romantikus opera- és hangversenyáriáknál • Ez a szerkesztésmód jellemző például Kölcsey Országgyűlési Napló

jának egy-egy részletére: "S te mit fogsz érette tenni? Mit fogsz tenni most, midőn álmok helyett való pálya nyilik előtted? Lesz-e erőd létrehozni az ideákat, mik húsz év óta borongan8k kebeledben? Lesz-e bátorságod szembeszállani minden akadállyal, mi az új, ismeretlen pályázó útját ezerfelől elzárják? Pogsz-e tűrni jéghidegséget, kit forró kebel ápolt mindeddig? Pogsz-e tűrni hálátlanságot és félreértést, kiért a szenvedés óráiban meleg könnyek hullottak, s kinek szeszélyeit is kedvező pillantások szelíden fogadták? - De fogsz-e ostromot is állani a kísértések között? Pogsz-e hiven maradni, ha tántorodásra bér tétetik? Pogsz-e a szél ós a hab ellen küzdeni, ha minden elhagy; ha bűnnek mondatik, amit angyalod kebeled mélyén sugall, ha minden való ós jó, minden szép és nagy legyőzetve süllyedez? Oh, jól érzem én, mit és mennyit kellene tennem, ; te pedig ott fenn, vagy itt benn, ki mindeddig tisz-