Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa

"Színi kritikákat írván, megmondottam volna azt is, legalább egyszer, hogy színészeink felmondás és szavalás tekintetében régi és új iskolára oszlanak. A régi vagy inkább siró* ós éneklő iskolához tartoznak színészeink közül sokan még a jobbak is: Kantomé, Szentpéteri, Dériné, Szerdahelyi, az új iskolához: Megyeri, Lendvainé, Lendvai, Telepi. - Bertha , Tóth, Parázsóné ezen két iskola között ingadoznak. Nem levén a régi időkből még csak oly felületes színi kritikáink sem, mint a mostaniak, tapogatni sem tudom, mikor alakúit ezen régi iskola, kik voltak a fejei? Hogy a kotzebuei, jüngeri, ifflendi színmüvek előadása nagy befolyással lehetett ezen iskola támadására, azt sok bizonyossággal merném állítani. Mai nap ezen régi iskola leginkább Kánt

orné játékaiban tükrözi magát vissza, s ki az ő játékait jól fogja charakterisálni, az adandja a legjobb képét a régi iskolának, melynek korunkban kérdésen kivul ő a feje, s ha van valami ezen régi iskolában dicsérni való, ennak nagyobb része Kantomét méltán fogja illetni. Ezeket a sorokat Bajza 1836-ban irta, a színpadi előadói stílust, beszédstílust jellemezve. A "siró és éneklő" iskola meghatározást azóta is használja a kritika és a szakirodalom, im ha megpróbálunk valami bővebbet megtudni erről a szinpadi beszédstílusról, zavarba kerülünk: pontos elemzését, leírását nemigen találjuk. Hogyan hangzott ez a síró-éneklő deklamáció? Bajza maga mondja, hogy ebből az időszakból elemző kritika, megközelítőleg pontos leirás alig van. Es hogyan hangzott a Bajza emiitette "új iskola" deklamációja? .Ahhoz, hogy erről képet kaphassunk, más szempontból kell elemeznünk a korabeli kritikákat és elméleti írásokat. S ha már az "új iskola" akusztikus stílusáról van elképzelésünk, akkor ennek, s a néhány korábbi utalásnak a segítségével talán lehetségessé válik a későbbiekben a "régi", siró-éneklő iskola pontosabb meghatározása is. E tanulmány célja tehát a Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni néhány év, az 1837 és 1847 közötti időszak szinpadi nyelvének, pontosabban e szinpadi nyelv akusztikus stilusának vizsgálata. Azt, hogy ilyen rövid időkört vizsgálunk, az indo-