Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa

kolja, hogy e néhány év alatt sok minden történt, ami döntően befolyásolta a szinjátszóstilust, a szinpadi előadásmódot, A Pesti Magyar Szinház megnyitása után lehetőség nyilt a fővárosi színjátszás stabilizálódására, a nemzeti szinhazi játékstílus kialakítására, A kezdeti évek azonban igen viharosak voltak. A korabeli lapok - elsősorban az Athenaeum 1837-1847 között megjelent kritikái hiven tudósítanak a szinház és a kritika ádáz csatáiról, amelyek azonban nem voltak hiábavalók, hiszen e csaták nélkül soha nem alakult volna ki egységes játékstílus, társulat. E rövid időszakban megszületett az első elméleti irás szinész tollából; Egressy Színészet! Stúdiumok c. cikksorozata az Athenaeum hasábjain, 1841-ben, 1 Egy szinészeti kézikönyv szükségessége már 1838-ban felmerült. A Kisfaludy Társaság 1838. febr. 6-án pályázatot hirdetett ennek megírására, a felhivás azonban eredménytelen maradt. A szinészeti kézikönyv ügye azonban többször felmerült a korabeli lapokban. .A kézikönyv megvalósulására végül jóval később, 1866-bankerült sor, Egressy tollából, A szinészet könyve cimmel. A fentebb emiitett Szinészeti stúdiumok cimü cikksorozatának és a Szinészet könyvén

ek összehasonlításakor kiderül, hogy az Athenaeumban megjelent irás a későbbi könyvnek szinte minden gondolatát csirájában már tartalmazza. A könyvben Egressy továbbfejleszti, bővebben fejti ki és példákkal illusztrálja a mondandóját. A Szinészeti stúdiumok volt tehát az első olyan irás, amelyet gyakorló színész irt, s amely elméleti segítséget kivánt nyújtani a gyakorlat számára. Arra teszünk tehát kísérletet, hogy leirjuk a Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni néhány év szinpadi nyelvének akusztikus jellemzőit. Olyan korszak szinpadi nyelvének akusztikus jellemzőiről irni, amelyből seramilyen hangfelvételünk nem maradt - lehetetlennek tünő vállalkozás. Hogy mégis megkíséreljük, annak az az oka, hogy találtunk néhány olyan támpontot, amelynek alapján elindulhatunk, s legalább néhány akusztikus stílusjegyre következtethetünk. Éppen a korábban emiitett Egressy-tanulmány és az Athenaeumban megjelent szinikritikák árulnak el sokmindent arról, hogy mit tartottak a kor kritikusai ideális előadásmódnak, beszédstílusnak. Elemzésünk el-