Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Fried István: Kazinczy Ferenc elfelejtett vígjátéka
szerű Kotzebue, a kevesebbet játszott, de szintén hatásos Iffland magyar szinpadra viteléért nem tudott lelkesedni. A Kotzebue-kérdósben lényegében szembekerült az irodalmi közvéleménnyel is, Döbrentei, Dessewffy József és Berzsenyi tartották a magyar játékszinek sokat játszott mesterét jóval /7/ nagyobbra, mint Kazinczy, aki viszont igy vélekedett: "A* Kotzebue tetsző, de nem classicus, sőt a' mennyiben ismerem, sokszor rossz darabjait én nem tartom érdemesnek a* fordításra, sot nem az olvasásra is." Ugyanott ezt is kijelenti: "én eggy jó thatr./umi/ darab irását csaknem olly ne/8/ héz munkának tartom, mint* millyen eggy Epopéa." 1 Tulajdonképpen Boileau-parafrázist ad itt Kazinczy /un sonett sans défaut, vaut un long poème: a hibátlan szonett értékesebb a hosszú költeménynél/, de nem Boileau eszméitől vezettetve. Kotzebue ellenében a Goethét és Lessinget újrafordító költő a hatást kereső színművel az irodalmi becsű szinmüvet állítja szembe. Goethéért rajongva, emigy lelkesedik: "Mi nem isteni Goethétől! Egmont, Stella, A nővérek, Clavigo, Wilhelm Meister, Hermann és Dorottya, Paust, A római karnevál, Werthe /9/ stb. es minden, minden. •• "' A felsorolt müvek nagyobb része: szindarab, Kazinczy is bajlódott egyik-másik tolmácsolásával. Ami a kifejezetten vigjátéki tónust illeti, ebben a tárgykörben igy nyilatkozik: "Aprilben Osszián megyén sajtó alá, melly ellenem fogja zuditani ellenségeimnek nagy seregét mig Rigó Jonathan a 9 8dik Kötetben azt látatja veletek, hogy az ő nyelveken én is tudok, ha akarok."/10 / Persze, nem csupán egy tónus, egy szin kedvéért foglalkozik Kazinczy Molière rel, nem pusztán egy stil próbája kedvéért, jóllehet alapvetőnek tetszik ilyen irányú érdeklődése. Idézett kijelentésének kommentárja is erre utal: "Végre látni fogják, hogy valót mond Cicero, hogy suus est cuique poemati /scripto/ sonus /Minden költeménynek /Írásnak/ megvan a maga csengé/11/ se, árnyalata/. M/ ' Nyilvánvaló, hogy nem pusztán a stilus árnyalat a lényeges, bár messze nem elhanyagolható kérdés, amely Kazinczyt foglalkoztatta. Része ez az általános Ízlésfejlesztő, csinositó törekvésnek, amelybe - természetesen - a
