Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Fried István: Kazinczy Ferenc elfelejtett vígjátéka

a polémia és az irodalmi korszakot többé-kevésbé meghatározó esztétikai elkötelezettség együtt látása, magyar- és világirodalmi háttérrel való fölrajzolása lehet a Kazinczy-kutatás és egyébként is, a korszak kutatásának egyetlen lehetséges és eredményeket hozó módszere. Különösképpen áll ez az "öreg" Kazinczyra, aki eleddig inkább az időtól elmaradt, az új, romantikus nemzedéket alig értő /vagy talán túlságosan is értő?/, idejét méltatlan munkákkal fecsérlő /Pyrker-forditás, Pannonhalmi út/, hanyatló erejű, tulajdonképpen szánalomra méltó, korszerűtlen gondolkodású literátorként szerepelt. Emiitett vígjátékáról, a Bajza és Toldy által sajtó alá rendezett kötetben szereplő novelláról nem esett szó. Hogy eshetett volna, hiszen akkor el kellett volna gondolkodni a műfajváltás

on, amely éppen nem elapadt alkotói erőre és éppen nem méltatlan erőfeszítésekre enged következtetni. Sokkal inkább arra, hogy Kazinczy elfogadta azt a kihivást, amelyet Kisfaludy Károly irodalomba való berobbanása, "hatalomátvétele" jelentett, és nem csupán az Ő számára. Meg arra, hogy nem az eddig "eredeti" alkotással meg nem próbált műfajokban vette föl a kesztyűt, hanem Kisfaludy Károly viharos sikert arató műfajaiban. Olyan pályára merészkedett, ahova eddig csak óvatosan, fordításokkal tért meg, rövid időre. De nem pusztán a Kazinczy-kutatás szempontjából szükséges az elfelejtett idősebb kori munkák alaposabb szemügyre vétele. Bár e szempontból is szükséges, és éppen az életmű előbb jelzett viszonylagos egysége miatt. Hogy ti. régebbi tendenciák időnkénti újrajelentkezéséről van szó. A korszak egészének jobb ismerete is követeli, hogy pl. a vigjátékirásban ne csak Kisfaludy Károlynak és utánzóinak népes serege terepét lássuk, hanem egy, e vonulattal ellenkező irányban hatni igyekvő tendencia megnyilvánulását is. Egy vereségre itélt, mert a szinpadi-szinjátszói lehetőségeket, körülményeket kevéssé figyelembe vevő, illetve a közönség Ízlésének viszonylag csekély engedményt tevő szándék jelentkezésének vagyunk tanul. Hem délibábokat épit Kazinczy. Mindig látta, hogy a magyar színjátszás kevéssé alkalmas az általa forditott Shakespeare, Goethe, Lessing, Molière méltó előadására, bár a joggal nép-