Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

IITlDlt lÜlTT. WEILER. 'S kapitány úr azt látta már ? — Ej, ej, Herr Rittmeister, Herr Rittmeister ! — A' mi praefectusné asszonyunk szép asszony és víg asszony. EBKXWYI. De mértéket hozzá kegyelmednek egy kevéssé bajosan adhatok. JÓjön kegyelmed. — a* rekesz felé indulva. Ne felejtse, hogy katonánál van. — E' leplek alatt egy szép leányt lát elrejtve. Térdeljen hozzá 's vegye mértékét - ki fogja nyújtani lábát J? láb ki nem nyál, — Szép csigácska bigácska, nyújtsd ki lábad' ! • • • vagy hogy is van? Wiitn, Ej, ej, Herr Rittmeister

, Herr Rittmeister 1 EBKZVYI. Siessünk, mester uram. WE I LIB , szeretne o* leányra ismerni hangjáról, 'jo' helyett hogy mértékét venné, megcsiklandja talpát. J' láb minden líang nélkül visszarántatik. ERKÉRYI. Respect, Weiler mester ; azt többet tenni ne merje. — J? leányhoz. Szép leány

f

, ne tarts semmitől. — Weiler megveszi <T mértéket. — E' szerint, mester uram, holnap meglátjuk egymást. — WEILEB el. NYOLCZADIK JELENÉS. WEILEBBÉ. AE ELŐBBIEK. EREXBYI PETER lekapkodják a'lepedőket • s az aszszonyt rekeszéből kiemelik. EBEÉBYJ. Ne tarts semmitől, asszonyom; vége a* veszélynek. Nyújtsd ide kezed' ! WEILXBVÉ, dühig ment elkeseredéssel Én ti köztetek