Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

/CLOE/ ALCIMNA CLOE ALCIMNA CLOE ALCIMNA meg találni a te igaz Atyádat. Hogy? Az Atyámat találom? Igen is. Én nem vagyok a te Anyád; azért hogy úgy szeretlek, mint ha tulajdon gyermekem volnál. Hát te ollyan kegyetlen vagy, hogy azt mondhatod! Én nem vagyok, Fijam! Te edgy nagy házból származtál a városba. Éppen most tizenhat esztendeje, hogy ez az ember ide hozott, mivel hogy edgy álom úgy parantsolta az Atyádnak. Most már el jött, hogy téged el vigyen. Istenek! tsudálkozásba hozol te engem, egészeim el bámultam! De igaznak kell lenni; külömbenn minek játtzanál velem. Ha ez igaz; úgy neked és Evandernek a Városba kell velem jönnétek. Ugy é hogy el jöttök? Külömbenn ón sem megyek, bizony, nem én! Nézzed tsak, amott jön a sátorba ki edgy Ur tzifra ruhába. Mitsoda baráttságos. Az szivem dobog. Ha itt van az Atyám, ezt szeretném Atyámnak. Második Jelenés Arátes, Szolga, két szolgállók, az elébbiek ARATES SZOLGA ARATES ALCIMNA /Ki jön a Sátorból/ Nem hagyom hillyába hűséges szolgálatodat. Bizonyos hát, hogy ez az asszony az, kinek a gyereket adtad? Valóságos igaz dolog, Uram! Én a képiről is meg esmértem volna, ha a gyürüt nem mutatta volna is, a mellyet neki oda adtam. A Leányod ollyan szép, hogy örömest magadénak esméred, ahol áll ni! /hozzá megy/ Üdvöz légy, ó, üdvöz légy, én Leányom: a leg nagyobb ajándéka az Isteneknek. Ölelly meg kedves Gyermekem! Te vagy az én Atyám! azt mondja az én dobogó