Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

URPI EVANDER URPI EVANDER URPI EVANDER URPI EVANDER URPI En Úrfi vagyok az Udvarba, Mi osztán neked ott a kötelességed? /magába/ Talán azt gondollya, hogy az eke szarvát kell nekünk is tartani. /Evánderhez/ Az én foglalatosságaim a szép Öltözetek, ruhák, tántzok, ujj mulattságoknak fel találása, és az mi Szépeinknek szüntelen való látogatása. Egyébb semmi sem? Egyébb semmi sem; Istenek! hát mit kellene még egyebet tsinalnom? Mi itt edgyügyü emberek tsak azt szoktuk kötelességnek vagy foglalatosságnak nevezni, a mellyet vagy magunknak vagy másnak használunk; és ebből mi örömöt veszünk. Mi jobban szerettyük a hasznos méheket, mint a pillangót, akar milyen tzifra is. /magába/ Istenek, mitsoda alávaló módonn gondolkozik a mi Hertzegünk. /Evanderhez/ Az alatsony sorsú emberek keserüenn töltik egéssz életeket; mi bezzeg nem igy tselekszünk. Mi nem t s önkit tyúk meg tagjainkat a hadbann - nem bizzuk edgy vad lóra életünket; hanem az illyen sorsú emberek jobban szeretik a magok testeket. Mi edgyik mulattságból a másikba, edgyik Széptől a másikhoz járunk szüntelen. Már én edgyszer vala mennyi szép volt, mind hálómba kerítettem és edgy se tarthatott meg magánál. Ugy hát vagy ők igen gyűlölségesek, vagy te unalmas vagy. Dehogy! Ők ollyan szépek, mint a Gratziák, és én bennem minden gyönyörűséget fel lehet találni, a mit tsak a Leányok szerethetnek. Ez az hűség az nagy világba nevettséges dolog. Mindég edgy Leány utánn sóhajtozni, ha! ha! ha! Én is