Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

Hamar fel találod magad; mond ki már. Már a partra kiis léptek; és egyeneseim itt közel vertek sátorokat. Én valamit mondok nektek, hogy bajotok ne legyen. Ki tudja mit akarnak ók itt, itt nem lesztek bátorságba. Nagyonn gondos vagy Mil on. Valósággal magam is nagyonn meg ijjedtem. Ne gond olly mi velünk. Második Fel-Vonás I. Jelenés Távolabb a Fák alatt sátorok láttzanak Pyrhus és Ara

tes Millyen nyughatatlanul várom, hogy fÍjamat láthassam. A veszedelem esztendeji már el múltak. Ugy tettzett a Jövendőnek, hogy tizen nyoltz esztendejig haggyam esméretlenül az Pásztornál. És ez már a tizennyoltzadik tavasz az olta, miolta tölle meg váltam: ollyan szép kis gyerek volt, mint a Szerelem Istenét festik. Örülök rajta, hogy ő benne ollyan Fijat találok, a ki a Virtusnak gyenge be-nyomásait sérelem nélkül meg tartotta. Én magam is nehezeim várom, hogy a ml Hertzesünket láthassam. Millyen boldogok vagyunk, ha a ml gyerekeinket kivánt állapotba talállyukl Én, a mint magad is tudhatod, edgy álom javaslására hoztam ide Leányomat, most már tizen hat esztendeje. Aggyák az Istenek, hogy mindenbenn szerentsés legyél te is, de talán már ők nehezenn is haggyák azt a nyugodalmot, az mit az edgyügyü természet-