Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

/MILON/ hálóját; azt mondta, hogy nap le mentkor látott ott nagy hajókat a tengerenn, ós úgy gondollya, hogy a mi partunkonn kötnek ki. Bártsak ne... ALCIMNA Nem bánom én, ha a mi partunkonn kötnek is ki: de te tsak mindég el felejtessz el menni MILON No, maradgyatok hát magatokba. Negyedik Jelenés Evander és Alcimna ALCIMNA Vallyon bizonyosaim el ment é a lotsogó? /körül nézi magát/ Igen; de ha itt halgatódzik is valamellyk bokorba, mi tartóztat engemet, hogy neked meg ne vallyam, hogy jobban kívántam jelenlétedet; mint a Stiglitz kis fijajihoz kívánkozik: mikor valami tsintalan Gyerek meg fogja őtet a mezőnn: akárhogy tzirógattya de tsak szomoruann néz, hogy hogy szabadulhatna ki: ő nem repül kivántsibban az fijajihoz, mint én te hozzád, hogy Milon el fogta utamat és tölle el szaladtam. MILON /helyesen: Evander V.l. megjegyzése/ Ó, kedvesem, millyen boldog vagyok én, a kit te igy szerettz. Nézd, mikor ide jöttem, ezt az edgy pár rozsát leltem, edgymás mellett nőttek fel, edgymásrra hallylottak. Edgyesülve botsátották a jó szagot. Dugd a mellyedhez kedves ezt a mi szeretetünknek képét. ALCIMNA Igen is mellyemhez dugom. Nézzed tsak millyen szépenn állanak. Igy virágzottunk mi fel edgy más mellett. EVANDER Hlyen edgyesülve töltsük el napjainkat; mellyek igy ollyan édesek lesznek, mint a rózsa illatok. AK5IMNA Igy virágzunk edgymás mellett: de régenn vársz már itt?