Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

igen nagy, sokszor csak két mondat hangzik el egy-egy jelenetben. A szereplők számában, elnevezésében is van némi változás. Talán hogy több diák szerepelhessen, Jantsó,, Ágoston két barátjának Álipiusnak és Nebridiusnak a szövegét háromfelé bontja, Ágostonnak harmadik barátjául egy Paulinus nevü szereplőt téve meg. Nem tud szabadulni az akkor már konzervativnak számitó barokk szinpad befolyásától sem, beiktat egy allegorikus elemet: a Constientiát. Ő kétszer is megjelenik a darabban, elég szervetlenül, ötletszerűen, nem olyan pontosan beépitve, mint Neumayrnál, s második megjelenésének áldozatul esik Kereskényi szép verses betétje: Constientia nem énekel, hanem hosszas, unalmas prédikációt tart Ágostonnak, hogy megtérjen. A szereplők elnevezésében még van egy apró változtatás: Ágoston Carthago-beli pártfogóját Kereskényi és Neumayr Romanianusnak nevezi. Jantsó az amúgy is keveset szereplő, nem lényeges alakot megmagyarázhatatlan módon, úgy tűnik, feleslegesen Justinusra változtatja. Jantsó darabja tehát egészében véve a terjedelemhez képest több jelenet, a kettővel több szereplő miatt sokkal mozgalmasabb, gyakoribbak a váltások a szinen,a hosszas,ofyka* n=hczkes fejtegetések helyett a nézők figyelmét ezzel a felszínesebb, látványosabb eszközzel igyekszik lekötni, A Jantsó-darabbal való összehasonlítás kapcsán tűnik fel Kereskényi darabjának egy igen fontos sajátsága: nem tartalmaz rendezői utasításokat. Jantsó a régi barokk gyakorlathoz hiven latin nyelvű utasításokkal kiséri a drámát, Kereskényi Neumayrt fordítva, annak gyakorlatához igazodva a jelenetek elején felsorolja a szereplőket, de több utasítást nem ad. Valószínűleg itt a két szerző a klasszicista dráma szokásai szerint jár el. Stílusában is ezek a folytonosságra, változékonyságra irányuló törekvések a jellemzőek: a hosszú monológokat amelyekben ugyancsak bővelkedik Kereskényi darabja - dialógusokká alakítja, vagy legalább egy közbeszóló felkiáltással megbontja. A hosszas filozófiai fejtegetéseket, vitákat el-