Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

hagyja - igy például Kereskényi darabjának hatodik végzése: Ágostonnak az akarattyával való köszködése teljesen kimarad. Viszont a darab utolsó részében, Ágoston meggyőzetésekor bőbeszédű, érzelmekre ható szónoklatokat iktat be /például a már emiitett Constientia rábeszélése/. Ezek a változások nem elsősorban Jantsó egyéniségéből fakadnak, hanem a minorita színjátszás eltérő követelményeiből. A minoriták iskolái nem voltak olyan magas tudományos színvonalúak, mint a jezsuitáké, s a szélesebb néptömegek igényeit volt hivatott színjátszásuk is kielégíteni. Ehhez a nem kiművelt, egyszerű, hitét az érzelmekre alapozó réteghez szólt ez a darab, nem kellett nagy filozófiai problémákra választ adni, viszont el kellett szórakoztatni őket, méghozzá - mivel nem volt olyan gazdag rend, mint a jezsuiták - egyszerűbb színpadon, kevésbé pompás látványnyal. A látványt igyekezett pótolni, kiegészíteni a dialógusok élénksége. Erre törekedve Jantsó olykor előnyére változtatott Kereskényi darabján. A szövegben beszéd közben újra és újra megszólítják egymást a szereplők, és ezek a megszólítások nem státuszuknak, szerepüknek megfelelően történnek, /oh anyám, barátom/, hanem név szerint /oh Potitiane, Monica/. Valószínűleg népművelő szándék is rejlik ezekben a megszólításokban. Néha azonban ezek a kis átalakítások modorosságba torkollanak: Kereskényi olykor alkalmazza az "istenem" felkiáltást a drámában. Ezt Jantsó következetesen "Egek"-re cseréli, sőt még gyakrabban, az unásig ismételgeti ezt a felkiáltást. Gyakran ugyancsak megmagyarázhatatlannak tűnik, valószínűleg írói Önállóságát hangsúlyozandó, átalakít kifejezéseket úgy, hogy azok stilisztikailag nem értékelhetők alapvetően másként* Például: Argumentum: le nem tsillapéthatná — le nem nyugosztalhatná 1. v. 3. kim. harmincadik esztendejét érte harmincadik esztendejére lépett 1. v. 5« kim. nyughatatlan ifjúsága ifjúságának déltzegsége