Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

UDVARNAGY UDVARNAGY LI UDVARNAGY LI Már hogy volnál? Éppen az ilyen ember, mint te, ez való vezérségre, te, aki mindent tudsz. Éppen azért Uram. Az, aki mindent lát, aki minden álláspontot méltányolni tud, aki mindent és mindenkit megért, az nem való politikai szerepre. Politikai vezérnek bizonyos nagyszabású korlátoltságra van szüksége, mert osakis a maga igazát szabad hogy lássa. De hogy lásd, Uram, mennyire hálás vagyok a megtisztelő ajánlatért, mondd meg Urunknak a következőt: kétségtelen és bizonyos előttem, hogy Kublai Khan rövidesen háborút indit Szemg császár ellen.... Mindkét birodalom a szomszédunk, arra kérem tehát uralkodónkat, okvetlenül maradjon semleges. Mikor a nagyok harcolnak, olyan kicsi országnak, mint a mienk, nem lehet szerepe. Kicsi! Ország! Az Ia-Ia királyság. Eme nagy világbirodalmakhoz képest az. /

még fagyosabban/ Kötelességszerűen jelenteni fogom. De azt mondani, hogy kicsi ország.... az nem hazafias beszéd. De. Igaz. „/73/ Li tehát kétszer változik a dráma folyamán eredeti állapotához képest, s mind a kétszer deus ex machina által. Az iró mind a háromfajta állapotot ütközteti a Li-t körülvevők tulajdonságaival, hiszen Li környezete állandó, azaz változatlanul erkölcstelen. Magánélet ós közélet Li társadalmában egyaránt rothadt. A többi szereplő közös tulajdonsága a sivár, de ugyanakkor tetszetős maszlaggal bevont pénz és hataloméhség. Az összes emberi kapcsolatot végsősoron az mozgatja, és határozza meg. A barátok ós Li arája, Lótusvirág egymást zsarolva és kijátszva versengenek azért, hogy ki tud több anyagi hasznot húzni Li ostobaságából, majd Li bölcsességéből is.