Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

A hatalom embere, a közélet képviselője a drámában az Udvarnagy, ki ugyancsak önérdekből biztatja Lit: lépjen szövetségre vele, azaz irányitsák a politikát hatalmi klikkben, -Amikor Li-t kitüntették a legnagyobb bölcsesség jelvényével, fellengzős és üres ünnepélyességgel elmondott köszöntők záporoznak rá, A képmutatás hivalkodó szavai közé már szinte groteszk fordulattal köszöntenek be a város nyilvánosházának buzgó leányai, élükön Galagonyával. GALAGONYA /

korosabb, kövér nő/ Eljöttünk mi is, hogy ünnepeljünk téged, hiszen annyit mulattál a mi teaházunkban. Azt fogják táncolni a Bogárkáim, amit valamikor én táncoltam neked. Emlékszel? A Rózsaszín házinyúl táncát."/

7

^ Ez, és a többi komikus helyzet mosolya torz fintorrá merevedik, amikor a bölcs, előrelátó és tiszteletreméltó Li szájából a keserű megismerés szavai törnek elő: "Rettentő ez! Nincs egy vidám percem azóta - Mindent tudni, mindent látni, mindent előre látni: borzalmas szenvedés! Belelátni mindenkibe, minden gondolatát ismerni, minden aljasságát - Már nincs senkim, se cselédem, se barátom, se nőm. Csak pusztulás van körülöttem, és a halálravárás. Tudom, hogy meghalok, tudom, hogy mindenki elpusztul,.• Rommá és sivataggá válik minden... Szörnyű kínszenvedés ez!"/

7

^ S ezt a fintort már nem engedi az iró felszabadult nevetéssé olvadni: Li visszakapott ostobasága csak az ő számára öröm. Az olvasó látja már, hogy ebben az ostobaságban van valami nyugtalanítóan sötét. Li ezzel az ostobasággal válik ugyanolyan aljassá, mint környezete. E müvet valóban színpadra látva alkotta meg az iró. Sokkal jobban sikerült itt a szituáció és megoldás szatirikus élét kidomborítania, mint a Maskara esetében, és sikerült egy társadalmi-történelmi helyzet fő jellemzőit végletessé nagyitva megmutatni, A téma, mint egzotikum, mint figyelemfelkeltő távoli világ vonzza a befogadót. Ugyanakkor Bánffy ezzel hangsúlyozni tud-