Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

szavaival ajánlja fel őt a gót hercegnek. Közben Kurkutot és népet is Attila elleni lázadásra biztatja. A cél Euthymosnál ugyanúgy szentesíti az eszközt, mint Attilánál, de ő ehhez zavaros ideológiát is gyárt. Euthymos elvakult hite tehát egyben üres is, mert nem tekint az emberre. Ily módon önállósul a vallás, fölébe nő az embernek, és saját híveit is eltiporja. Ugyanolyan gyilkos tehát, mint Attila hatalma. Attila hatalmának azonban azért van mégis létjogosultsága a keresztényekkel szemben, mert nekik vallásukban rejlik gyengeségük is. A cél közvetlen megvalósítása előtt is képesek a hit elvont tételein vitázni, hisz bosszúvágyuknál csak vallási fanatizmusuk nagyobb. Nem váratlan fordulat tehát, hogy Hilárion elvakult eretneksége úgy áll bosszút Euthymoson, hogy az összeesküvést elárulja a hunoknak. Euthymos terve Attilának egyetlen intésére omlik össze, magával rántva Beriket, Ataulfot és Demetrius barátot is. Érdemes ideilleszteni egy dialógust, mely nagyszerűen példázza a kétféle néptipus ellentéteinek jellemzőit. A dialógus Euthymos és Kurkut kán között zajlik, miután a görög az arany Ígéretével próbálta hűtlenségre birni a kánt: KURKUT ígéretére ennyit sem adok. - Azt hiszed, elhagyEUTHYMOS EUTHYMOS EUTHYMOS KURKUT KURKUT KURKUT juk Ígéretéért /

halkan/ Nagy Urat - puszta szóra? Minden évben hét ország zsákmányát osztotta szét az ő győzelmes két kezévelí Mi bizalmad lehet oly vezérben, ki már a második háborúból jött vereséggel vissza? Vereséggel a Nagyúr? Galliából is, Itáliából is visszafordult. Catalaunnál sem maradt a csatatér ura. Zsákmányért ment és adóért. A zsákmányt elhozta és az adót fölemelte. Aki nem marad a csatatér ura, az a vesztes. Mert miről tudná az ember, ha nem volna szabály? Vagy úgy? Aki marad, az győz, aki elmegy, az a legyőzött. Értem./

Gúny

os

an nevet, majd hirtelen/ Szép láncod van. Arany? /

Megfogja/