Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

EUTHYMOS No persze, hogy arany. KURKUT Szép lánc. Én elmegyek, te itt maradsz /

durván leszakítja a láncot/ a csatatéren. EUTHYMOS Ó! KURKUT /

nevetve/ A láncot elviszem. De te elmondhatod, hogy te legyőztél, mint a rómaiak Attilát.

"^

23

' Az iró plasztikus, példabeszédszerü jelenettel több dolgot is elért: bemutatja a görögök tehetetlenségét ós ostobaságát a keletiekkel szemben, és ugyanakkor elkerüli Attila vereségének történelmi tényét. Attilának legbelsőbb lényege egyéniségének e parancsoló nyugalma. Két birodalom rettegett kiszámíthatatlan szándékaitól, de őt saját végessége sem rettenti, hiszen amit alkotott és rombolt, mindabban él tovább halhatatlanul. Attila alakja tovább-gondolása a Naplegenda hősének, kiteljesedése az individuum magányos szabadságának. Az Írónak a Napleger^áb

an csírázó szubjektivizmusa itt már szárba szökken, és láthatóvá válik a tömegek sorsával kapcsolatos érzéketlenség, a tőlük való elfordulás. "Csak egy dolog teljesen reménytelen ebben a művészetben: a középszerűség, amely a tehetetlen tömeg sajátja. Jobb fogékonynak lenni a Rossz iránt, mint merő lustaságból a Jó és Rossz minden forrása elől eltömődni." - irja Artúr Symons

9 példát adva arról, mennyire a kor sajátja volt e művészi szemléletmód/

24

/ Hogy is lehetne a morál mércéjét elhelyezni ebben a világban, ahol mindent a hunok fejedelme teremtett olyanná, amilyen, ahol mindennek ő a végső viszonypontja, s ahol maga az iró is e gigászi erőből indul ki és ide tér vissza. Attila pozitiv irói megítélése pontosan e nagyrahivatott

ságában, világokat átölelő hatalmában van. Lépései nyomán népek dőlnek megsemmisülésbe és más népek kerekednek fel új földeket keresni, családok szakadnak el egymástól, az emberi méltóság aláztatik a porba. Alakja mégis egyenletes fénnyel ömlik végig a drámán. Halála előtt igy beszél Mikolthoz: "Annak a népnek, melyre lovam lép jövője van, de múltja nincs. A nagyúr magányos az életben, s halála a magányban csak ki-