Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

Martinovics egy kötetben, 1945-ben látott napvilágot. Kia­datlanok maradtak a Bánffy-hagyatékban megtalálható Az osto­ ba Li . Az ember fia és A béke angyala cimü drámák. Utóbbiak közül Az ostoba Li az, amely leginkább megfelel a szinpad kö­vetelményeinek. Találtunk egy, az irótól származó rendező­példányt, melynek szereposztási tervéből kiderült, hogy Bánffy a kolozsvári szinház színpadán szerette volna viszont­látni müvét.Az erdélyi Irodalmi Lexikon azt irja, hogy a drá­mát elő is adták, de állítását pontos dátummal nem támasztja alá./^ Egyéb bizonyíték pedig erre vonatkozólag nem került a kezünkbe, mely lehet, hogy csak a Magyarországon jelenleg 1­gen hiányosan meglévő erdélyi szinlapoknak és egyéb források foghíj as s ágának köszönhető, s nem zárható kl a dráma bemuta­tása. A másik két kéziratos dráma viszont biztos, hogy nem szerepelt színpadon. E drámák túlnyomó többsége össze is kapcsolható az önálló Írói fejlődésvonal mentén. Feltűnő, hogy Bánffy a mitológiát, mondát, mesét valamint a történelmet változó arányban, de szervesen összefonódva tette meg müvei témájává • Ez főleg a Naplegenda . A nagyúr , a Martinovics . Az ostoba Li és Az Ember fia cimü müvekre vonatkoztatható. Ml egy lényegi kérdéskörre szeretnénk felhívni a figyelmet, mely Bánffyt nemcsak mint regény- ós drámairőt, de politikust ós embert is foglalkoz­tatta: egyén ós közösség határozott elkülönülése drámái túlnyomó többségében megmutatkozik. Az iró értelmezé­sében ez az elkülönülés a kiválóság és a középszerűség ellen­tétét rejtette magában, azaz az egyéni, a kiemelkedő akarat és a tömeg masszájának mérkőzését. Mint grófnak, eleve adott volt a lehetősége a társadalomban, hogy higgyen az individuum cselekvési szabadságában, s felülről tekintsen a tömegre. Mint politikus, soha nem tudott elszakadni attól az elvtől, hogy a történelem során mindig egy kiválasztott egyéniségnek adatik meg, hogy népe sorsát eldöntse. Az egyén aktiv, a tö­meg passzív e felfogásban. Ez volt rá jellemző, mint iróra ls. Ami az idők során változott, az a problémára való rálátása volt. Az öncélú individualizmus igenlésétől jutott el a népéért fe-

Next

/
Thumbnails
Contents