Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

lelősséget érző, magasztos tettekre kijelölt egyéniség felmutatásáig, kinek szándékait és cselekedeteit az etikus és humanista Írói állásfoglalás alapján emeli példaképül a dráma* A Maskara

, Az erősebb

. A béke angyala nem illeszthetők be az eddig taglalt szempontok közé. Ezért e drámákkal nem foglalkozom részletesen* A tanulmány elsősorban annak bemutatására vállalkozik, hogy miként változott az egyén és közösség problémáján keresztül az iró hitvallása arról a feladatról, amelyet az egyén betölthet környezetében. Másodsorban igyekszik megvilágítani Bánffy ellentmondásos egyéniséget a kiemelt drámák szélsőséges vonásainak és egyenetlenségeinek segítségével* Végül pedig bővebben kitérünk arra is, hogy ezek a drámák hogyan helyezkednek el koruk drámairodalmában. Amelyeket a szinházban ls láthatott a közönség, azoknál mód nyílik az előadás jellegének felvázolására, a fogadtatás bemutatására is, "

NAPLEGENDA" - MÍTOSZ A SZECESSZIÓ JEGYÉBEN Az első nyomtatásban megjelent dráma előtt tudunk Banffynak egy vígjátékáról, melynek cime A kapitány fogadalma

, a bemutatója 1894. szeptember 18-án volt a Budai Színkörben, ahol Az özvegy hitestársak cimmel Krecsányi Ignác társulata adta elóV^ Nem sikerült kideríteni, azonos-e azzal a vígjátékkal, melyet 18 éves korában irt az iró, s Kolozsvárott műkedvelők adták elő, melyben maga Bánffy is játszott. Mindenesetre e vigjáték, melyről cim szerint tudunk, még a szokásos fordulatokra ós sémákra épülően könnyű szórakoztatására szolgált a közönségnek. A naplegenda

, első jelentősebb drámája több mint tiz évvel ezután született meg. A két színpadi mű között eltelt években Banffyt csak néhány novella kötötte az irodalomhoz. Neve az akkori köztudatban még sokkal elevenebb kapcsolatot tartott főúri származásával s az ebből fakadó közéleti hivatásával: 1901-1906 között képviselő volt, majd 1910-ig Kolozs megye