Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

Igy az Ambrus által irt római utalásokat elhagyja: nem támadja a Vesta-szüzeket, nem hivatkozik Hannibálra. Legnyomósabb érveit azonban átveszi, a maga müvéhez formálja, saját gondolatmenetének alárendelve. Igy alakitja át Ambrusnak a földi uralkodó felelősségére vonatkozó figyelmeztetését, az első levél kezdetét: "Cum omnes homines, qui sub ditione Romana sunt, vobis militent Imperatoribus terrarum at

que Principibus tum ipsi vos omnipotenti deo et sacrée fidei militatis."/43/ /Minden római alattvaló fejedelemségteknek szolgál, tifejedelemségtek pedig a mindenható Istennek./ A drámában: "... az egy üdvösséges Hitnek szerzője az Isten, az egy üdvösséges Hitnek pártfogója a Tsászár. Viszsza élsz hatalmaddal, ha ezzel az emberek kedveskedésére élsz, kik az Istent boszontyák a te kegyelmedben bizakodván."/44/ Bőbeszédűbb, magyarázgatóbb részek fosztják meg másutt Ambrus zseniálisan tömör stilusának csillogásától a drámát, ahol a szerző nem bizik a jelenlévők tájékozottságában, megértésében. Ambrus határozott kijelentése: "Non potestis duobus dominis servire"/45/ igy magyarázkodik a drámában: "Mert ugy mond /Symmachus/, mivel annyi Vallások között, bizontalan, mellyet rendelt az Igaz Isten, tehát az okosság hozza magával, hogy kinek-kinek az ő értelme szerint szabad légyen az igasságot keresni.••»/46/ Máshelyütt az iró átveszi Ambrus példázatát, csak fordított módon alkalmazza, és igy természetesen a maga érvelésének rendeli alá. "...ha Pogány Fejedelmektől, Udvari Keresztény Ember azt kérné, hogy a bálvány Istennek Templomi le rontassanak, és ezek helyet, Kristusnak épéttessenek Templomok, mellyik Király halgatná meg ezt békével?"'47/ Ambrus példája pedig igy hangzik: "Si hodie gentilis aliquis Imperator, quod abrit, aram statueret simulacris,et eo convenire cogeret Christianos, ut sacrificantibus intéressent..."'48/ /Ha ma valaki pogány uralkodó oltárt állitana a bálványoknak és a keresztényeket oda kényszerítené.../ A szószerinti átvevés igen ritka a drámában. Többnyire az előzőekhez hasonló gondolati azonosság, de terjengősebb kifejtés figyelhető meg. Van ahol azonban a la-