Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

tének neveztetik, .V Ezért az okosságnál fontosabb szempontot kell figyelembe venni Ágoston - és a szerző tanitása szerint: "Symachus úgy akar egy Istennek szolgálni, hogy az ördögöt meg ne bántsa,.. Jól kell megvizsgálni ezek parancsolatait, hogy midőn embernek engedelmeskedöl, az Istent meg ne bántsad."'40/ Valószínű, hogy az iró a Victoria-szobor kapcsán már nemcsak a protestantizmussal helyezkedik szembe, mint a manicheizmus esetében, hiszen több vallásról beszél. Hanem a felvilágosodással terjedő deista, materialista, és szabadgondolkodó nézetek elitélésének is szánja ezeket a sorokat. Ugyancsak a szerző egyéniségéről árulkodnak a következő sorok: "... nem különben rendelte az Isten, hogy az ügyefogyott ember segéttessen, hanem tsak más ember által."' A következőkben arra szeretnék rámutatni, mit is jelentett az, hogy ezek az iskoladrámák irodalmi igénnyel léptek fel. Mivel tanárok írták, nem kis műveltségű, irodalmi tájékozottságú emberek, s az előadásokon a közönség között - ha másként nem, hát hivatalból - az iskola hasonló műveltségű tanárai is ott voltak, a várakozásukat ki kellett elégíteni. A többféle réteghez szóló dráma igy közérthetőbb és bonyolultabb, intellektuálisabb részeket is tartalmaz. Ennek jó példája Ambrus levele, melyet Alipius és Nebridius olvas fel a színen, és a bonyolult érvelésű mondatokat gyorsan meg is magyarázzák. Ez a mozzanat igazán csak a magyar drámában nyer fontosságot, hiszen a latin nyelvű úgyis csak egyetlen réteghez a latinos müveltségüekhez szól. Kereskényi tehát Neumayr nyomán beépit a drámába egy nem 8 Vallomások

on alapuló történelmi tényt is: Ambrus Symmachus nak a császárhoz irott relatioira /előterjesztéseire/ két cáfolatot irt; ugyanígy a drámában is elhangzik Ambrus cáfol&X&J^t Itt még nagyobb szövegtől való elszakadást tapasztalhatunk, mint amilyet a Vallomások

kal való összehasonlítás eredményez. Bár az iró kétségtelenül ismerte Ambrusnak e két levelét, nemcsak szövegszerű egyezést találunk keveset, hanem elszakadást Ambrus érvelési rendszerétől is: az iró a IV. századi szöveget saját korának képére formálja.