Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez
a festői illúzióra való törekvést a régi költői illúzió helyett. Ennek lényege, hogy "re integrálj a a hang jelentőségét. Nem engedi elkallódni a külső költői formaértékeket, de azoknak nem poétikai analízisét, hanem a szinpad nyelvére való trans zpozic lőj át adja* ^em a szót hangsúlyozza, mint a klasszl cisztikus, nem is a mondatot, mint a naturalisztikus szinpad* Szó és mondat: nem szinpadi, csak grammatikai fogalmak* Itt ismét csak a zenéhez kell fordulnunk, a fonetikai hatások művészi organizációjához; evvel tartanak legközelebbi rokonságot a szinpad hanghatásai"^ 20/7 Legfontosabb a "költői forma és tartalom ritmikus megéreztetése". A szinész hangja is része ennek az orkeszternek* Ez az immanens zeneiség rendeli maga mellé a kor több zeneszerzőjét: Mendelssohnt, Debussyt, Richard Strausst, Dukas-t Bartókot* A laza műfaji határok könnyen kitolhatok az opera* a szimfonukus költemény, a bábjáték felé. Az egyik magyarázó ok a hang , a szövegritmus , és a kísérőzene exponensi mivolta. /A legfőbb ok: a tartalmi meghatározatlanság, a szervező szimbólum hiánya, az álomszerű sejtetés s az egyén önmagába mélyedő világidegensóge./ Bárdos Artúr igy foglalja öszsze: "A naturalizmus tehát minden zenét, minden ritmikai elemet száműzött a színpadról. A klasszicisztikus szinpad pedig csak a versért, a szóért való zenéről tudott. Az új szinpadon a darab egészóért, a darabért való zene szólal meg* És még ennél is magasabbrendü, a művészi kifejeződésnek még nagyobb egységeit összefoglaló zene: a színpadért való zene."''' Az összefoglaló képi és zenei indíttatás a gesztusban folytatódik. Talán itt a legérzékelhetőbb az összefonódás a szecessziós képzőművészet és a szinpad között. A grafikák, ornamentikák szeszélyes karcsú vonalai jönnek valódi mozgásba, hosszabbodnak meg a színpadon. Ide kapcsolódik a tár és arány problémája, melyet a szerző a művészi igazság szempontjából közelit meg. Szerinte a dekorativ szinpad ezen a téren is élenjáró: az arányok valószerűségét és igazságát állítja vissza azáltal, hogy szuggesztióját adja a valódinak, nem görcsös hü mását* Ez azonban a dekoratl-
