Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez

yeszi át könyvébe egy érdekes megoldás leírását. 1894-ben Lugne-Poe, a szimbolista színjátszás egyik apostola vitte színpadra Henri de Régnier La Gardienne cimü lirai drámáját a következőképpen: a zenekari árokban a közönság számára láthatatlanul a színészek olvasták a költeményt, mig a szinpadon a többi színész tüll függöny mögött a cselekményt pantomimként jelenítette meg* Az, hogy ez a szcenikai ötlet nem aratott sikert, sőt kinevették, azt nem a hang és a pantomim rossz szinkronizálásával vagy a publikum szellemi restségével kell magyarázni - fűzi hozzá Szondi* Sokkal döntőbb volt a kudarcra nézve az a belső ellentmondás, ami a némajátékra és a hangokra valő felosztás antl-illuzionizmusa és a játéknak és a hangoknak titokzatos aurát adni igyekvő közvetítők között fennállt. Gordon Cralg, aki hosszú tervező-rendező pályafutása alatt annyit csalódott színészben, színházban, "

A szinész és az tlbermar ionét t" cimü cikkében fejtette ki hasonló nézeteit* Igaz, nem az ember ellen

, hanem egy tökéletes, véletlenszerűségektől mentes szimbolikus gesztusrendszer kedvéért, amiben összecseng minden, még a szereplők beszédhangja is egy-egy hangszer alaphangjára van beállítva... Thomas Hardynak, a nagy angol regényírónak is van egy monumentális "könyvdrámá"-j8: a The Dynasts

. Ezt kifejezetten "elmében le ját s zha tónak" /mental performance/ irta meg. De az egyedi módszert általánossá tágítva kijelentette az előszóban: "Kérdéses, vajon a gondolati előadás nem valamennyi dráma sorsa-e, mely méltóbb mint frivol élete a jelenben". /Ez persze fedhet "gyávaságot" is. Lukács György magyarázzál "Ma - azaz amióta az új dráma létezik - van könyvdráma, ami régen nem volt... Megvan a lehetőség kitérni a küzdelem elől, egy későbbi, talán soha el nem jövendő jövőre bizni a jelenben reménytelennek látszó küzdelmet. A könyvdráma formáját persze készen kapta az új dráma. De az akkor csak a régi, színpadnak irt, színpadból nőtt drámák fennmaradási formája volt. Most új kifejezési lehetőség lett belőle, fórum, amelyhez a közvetlen hatás be nem állta esetén apellálni lehetett*"