Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez

W,B« Yeats is irt néhány gyönyörű lirai drámát, bár az 6 helyzete "könnyebb" volt. Mondják, a liraiság ez ir nép lelkének és nyelvének sajátja: szinte készen kínálja magát a lirai dráma számára, A lirát a cselekmény megölő jenek tartő kritikusokat iróniával emliti ugyan, de a karaktert nem tartja túlságosan fontosnak, A lirai érzés volt mindig uralkodó a drámában - mondja - s a jellemek tulajdonképpen csak a komé diában vannak igazán jelen, A lirai drámát válság-terméknek, a kiút felé tapogatózás kísérletének irtuk le, melynek létrejöttét a bulvár-szinpad illetve a hagyományos színházi kifejezésmód iránti csömör is motiválta, A "könyvdráma" csendes olvasásra, a versnek kijáró ünnepélyes elmélyülésre tarthat számot, s esetleges közönsége alkalmi "fesztiválközönség" /Eliot/, Mégis a szinpad megújulásának elindítója lett a szimbolizmus és impresszionizmus valamint a szecesszió ötvözetéből összeszűrt lírai drámastilus, mely a naturalizmus ellenében /s bizonyos mértékig onnan kibontakozva - hiszen Hauptmann, Strindberg tért le először a már sikerrel bejárt útról s Brahm színháza is hajlandónak mutatkozott az átalakulásra/ keresett színpadot. Eljött tehát egy olyan fejlődési szakasz, amelyben az új típusú müvek végre újítani vágyó színházi szakemberekkel találkoztak s megszületett az "új szinpad". Olyan kiválóságok álltak mellé, mint Craig, a mi Hevesi Sándorunk /akit Craig egy európai Thália Társaság vezetőjének kivánt megtenni!/ Adolphe Appia, Paul Port, Leon Bakst, Wyspianski, Debussy, Strauss stb. Bárdos Artúr, aki e törekvéseket először irta le összefog/19/ laló kis munkájában magyarul , találóan és nem előzmények nélkül nevezte az "új szinpad"-ot "stilizáló szinpad"-nak, ahol a zene, gesztus, szin és anyag a mü legrejtettebb vonulatát képes felszínre hozni. Ellentétpárokat felállítva, hármas történeti tagolásban szemlélteti Bárdos a klasszicista, a naturalista és a stilizáló színpadot. Újdonságnak tekinti /az új[ hol csak a szinpadon újszerűnek találtatott jelenségeket, hol az egész irányzat diktálta stíluselemeket jelenti/