Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez

a húsz-harminc éves lemaradások pótlására és új magyar szerzők felkutatására egyaránt vállalkozott: ez azonban túl nagy feladat volt a nehéz körülmények között játszó, javarészt pályakezdő művészek számára. A szinpad és a dráma körül rajzó problémák évtizedeken keresztül aktuálisak maradtak. Időben - főleg Franciaországban és Németországban /hiszen a folyamat korántsem egységes/- a naturalizmus alkonyától számitódnak, annak kiüresedéséhez köthetők. Tagadásán kivül azonban hozzá hasonló erősségű állítás nem született. A Theatre d'Art, a Théâtre de l'Oeuvre, a Künstlertheater gyakorlata, Reinhardt és Craig látvány művészete sem tudott a naturalizmus igazi versenytársa lenni, bár érdemük elévülhetetlen abban, hogy megkísérelték az akkori "magas irodalom" visszacsempészését a színpadra. Lukács 1910-ben a Megjegyzések az irodalomtörténet elméle téhez cimü Írásában a szociológia és az esztétika érintkezési pontjait vizsgálva a hatás-mechanizmusra hozta fel példaként a szinház és a valódi dráma elidegenedését, a "könyvdráma" kialakulását. A közönségben kiváltott hatás, siker befolyásolja a további alkotásokat, felerősít vagy elhallgattat tendenciákat. "Ezt a jelenséget a maga ^gész szövevényében láthatjuk a mai drámairodalomnak részbe^ elf

inomodásában, könyvdrámává alakulásában, részben üres s\zinpadiassággá durvulásában például az ebből a szempontból sokkal egészségesebb Erzsébet-korral szemben. "^

1

^ Ugyanakkor Lukáosot e gondolatmenet nem kivonulásra^, színpadra már nem is gondoló irók buzdításra vezeti, hanem - már egy másik tanulmányában - arra, hogy ha az igazi dráma a mai szinpad prostituálódása miatt ki is szorul a színházból, azért ne fordítson hátat a színházművészetnek. Az igazi drámának színpadinak kell maradnia, csak éppen nem egy időleges divat igájába hajolva. Lukács igy mond eilest Babitsnak, aki ezt a def enzióba-szorulást már-már erénynek látja, értékmérőnek, s a lirai bensővé válás tendenciáját nézésre-hallásra alkalmatlannak itéli: "A léleknek /12/ dráma, nem a fülnek, szemnek.

!f/ ' Szerinte a "valódi dráma" egyáltalán nem való színpadra, mig Lukácsnál éppen a "valódi