Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez
fogalmává. Később, 1909-től pedig a Nyolcak szeoessziós és konstruktivista törekvései éppen a Nyugat művészet kritikájában találnak értő támogatókra. Dosztojevszkij, Tolsztoj, Freud, Verlaine, Baudelaire, Nietzsche, Ibsen és Maeterlinck nevét együtt tanulják az akkor még egyetemi padokban Ülő fiatalok: Babits, Juhász, Kosztolányi, Kodály, Balázs Béla, Kaffka Margit és sokan mások. A különféle európai stilusok egyszerre-hozzánk-érkezóse az oka annak is, hogy a lirai dráma erős atmoszférikus sága, belső szorongást, rossz közérzetet sugelló érzése a naturalizmus és az olcsó szalonvlgjáték elleni "protestáló elemként" jelentkezik, és ezért nem lehet olyan jelentős, mint Németországban vagy Franciaországban, de még annyira sem, mint Hoflmannsthal Ausztriájában illetve Monarchiájában. Bródy Dadá ja éppoly újszerű mint Balázs Fabábja. Turi Dani társadalmi korlátokon átlépő szerelemvágya éppoly sokkoló, mint Ady egymás húsába tépő szeretői. Justh Zsigmond Gánvó Julcsá ja vagy Tömörkény hiradásai az emberalatti létről éppoly újszerű, mint lesznai Annáék erotikus legendákból meritett meséi. 1901-ben Csehov A három nővér t irja nálunk Gárdonyi A bor t. Nagyon sok mindennel kell az új generációnak ismerkednie, és habzsolja is a szellemi táplálókot, mindazt, amit a nép-nemzeti iskola értékőrző és erkölcsi erőt sugárzó, de mégiscsak avuló magatartása eltakart előlük. Vannak tolsztojánus-csöpörtök, van Maeterlinck- és Wilde-láz. /A tizenkilenc éves Kosztolányi ezt irja Juhász Gyulának egyik levelében: "Elgondoltam, hogy mily távolságban áll egymástól az a két nemzedék, melynek egyike Kisfaludy Károly, Jókai, Kemény olvasásán nőtt fel, mig a másika Ibsenből, Nietzschéből, Spencer Herbertből szivta fel a szellemi kiképzéséhez szükséges talaj-táplálékot... A műforma már nem kétséges. A két világ hatalmas összeütközésére csak a dráma kínálkozik.»'9/ Most már tudjuk, hogy csak kinálkozott vol na , mert ez a csata megvivatott a Urában, a regényben, a zenében, de éppen a drámában nem. Inkább Rákosi Jenőt, Csiky Gergelyt, Csepreghy Ferencet folytatják a szinpadra irók: Herczeg Ferenc, Gárdonyi, Bródy, Szemere György, Tömörkény
