Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

évre szóló drámaciklus jött létre. Nem tudjuk, vajon Kereskényi ennek a ciklusnak az első darabjaként forditotta-e le, talán tervezve a többi lefordítását is, vagy csak az 1739-ben önállóan megjelent darabot ismerte. Az azonban biztos, hogy latinul olvasta, nem németül. Nemcsak azért, mert a szöveg tele van-latinizmussal hanem azért is, mert a német forditás csak 1758-ban jelent meg. Mint Alszeghy megállapítja, a forditás szószerinti, de bizonyos részek hiányoznak Kereskényi darabjából. Ezek a kihagyások azonban nem esetlegesek, ötletszerüek, hanem a magyar forditó másfajta irói célját tükrözik. Felvetődik az a kérdés, hogy mi inditotta a szerzőket ennek a témának a feldolgozására, miért izgatta a német és a magyar szerzőt Szent Ágoston és a megtérés problémája. Először is: mit jelentett a jezsuiták számára Szent Ágoston? Mi az oka annak, hogy például Neumayr későbbi müvében - a továbbiakban még említendő Okosok hité-ben - is gyakran hivatkozik Ágostonra, s hogy Európában igen sok Ágoston-drámát ismerünk. Epre a kérdésre megint Szent Ignácnál keresendő a válasz. 0 az, aki többek között lelki gyakorlataiban is a vallástudomány történetében hosszú idő után újra az "én"-t helyezi a középpontba. Mint a gyakorlatokban is láttuk, az én meggyőzése, az én látása, hallása, elképzelése, befogadása áll a középpontban, az ember mint egyén meggyőzése a lényege a gyakorlatok sorozatának. Ez a felfokozott én-tudat, a közvetlen egyén-Isten kapcsolat Szent Ágostonnál jelenik meg a Vallomásokban

. Ez az első olyan keresztény filozófiai munka, ahol az iró individuális problémáit felvetve, ezeket az egész emberiségre vonatkoztatva szűr le a közösség számára tanulságokat. Szent Ágoston és a jezsuiták kapcsolatát vizsgálva nem lehet kivülrekeszténünk a reformációt sem. Hiszen a reformáció egyik nagy érve a predesztináció mellett éppen Ágoston megtérése. A megtérés katolikus szempontból való ábrázolása tehát saját fegyverével támad az ellenségre. Ez a támadás azért is sikerülhetett különösen jól a drámában, mert Neumayr