Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

és Kereskényi jó érzékkel az Ágoston által kezdetben vallott manicheizmus cáfolására helyezi a hangsúlyt# "^*' A manicheizmust cáfolva az irók - támadási pontjaikat és érveiket helyesen összeválogatva - a reformáció egyes tételeire adhattak negativ választ, hiszen a két vallás közt több ponton merül fel hasonlóság, mely a katolicizmussal szembehelyezi őket. Például a predesztináció kérdése, mely a manicheizmusban is megfogalmazódik abban, hogy az emberben eleve adott a rossz rész, mely szerzi a bünt. Ezzel szemben a katolicizmus a szabad emberi akaratot hirdeti, mely az isteni kegyelem által támogatva legyőzheti az emberben a roszszat. A katolicizmus misztikumot kedvelő, kinyilatkoztatásra alapuló tételeivel szemben pedig a manicheizmus és a reformáció racionális válaszokat igér, a hivők józan belátására épiti tételeit. E két ponton helyezhető tehát közös alapra a manicheizmus és a reformáció, és állitható szembe a katolicizmussal. Ezentúl azonban néhány konkrét tételben is megfelelnek egymásnak: ilyen például az egyházi hierarchia elutasítása, az egyházi tisztségek tagadása, és a test rabszolgaságának vállalása, jogainak elismerése /például a papok házassága/. A vallási, rendi okokon kivül azonban valószínű, hogy mélyen az emberben gyökeredző okokkal is magyarázható, hogy Ágoston személye és a megtérés problémája került a mü középpontjába. Hiszen a XVIII. század olyan átmeneti időszak a történelemben, amely alapvető létezési, értékrendi problémákat ébreszt minden gondolkodó emberben. Neumayr és Kereskényi korában már Angliában és Pranciaországban megjelennek a felvilágosodás nagy alkotásai. A változások természetesen megtörténnek Magyarországon is, mint Kosáry Domonkos új munkájának^-^ adatai, feltárásai mutatják. Ebben a megváltozott világban új benyomásoktól átalakítva kell az embernek megmérni, felülbírálni eddigi nézeteit, értékrendszerét, s megteremteni az új kor új erkölcsi-etikai normáit. Erről a válságba került emberről és átalakuló társadalomról vall néhány Ágoston életében közvetlenül nem szereplő, a drámában azonban lényeges epizód.