Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

tői. Kereskényi Ádám Ágostonnak megtérése c. drámája^ ^ csak a megtérés folyamatával foglalkozik, Ágoston életének csak egy rövid szakaszát dolgozza fel. Kereskényi 1713-1777 között élt jezsuita volt. Pályafutása hasonló a hasonló tudású rendtársaiéhoz: tanitott filozófiát, teológiát, volt rektor, hitszónok, házgondnok, nyomdaigazgató. Élt Esztergomban, Nagyszombatban, Kőszegen, Kassán, Budán, Kolozsvárt. Ezt az eléggé feledésbe merült müvét - inkább Cyrusa és Mauritiusa ismert - Kőszegen mutatják be 1757-ben és a rákövetkező évben nyomtatják ki Nagyszombatban.A szakirodalom alig említi. A darab nem eredeti, nem Kereskényi müve, hanem részleges forditás Neumayr: Theatrum asceticum sive meditationes sacrae c. könyvének első darabjából a Conversio Sancti Augustini-ból.

/12y/ Neumayr 1697-1765 között élt jezsuita, szépirodalom és /13/ retorika tanár Münchenben, majd hitszónok Augsburgban/ Több mint száz nyomtatott müve jelent meg, javarészt drámák, és a jezsuita iskolák Európa-szerte nagy előszeretettel fordították darabjait. A Conversio megjelent önmagában is 1739ben, majd később a Theatrum asceticum /1747/ c. kötetben 1758-ig még háromszor, ^bbe a kötetbe hat darabot vett be Neumayr, melyekkel valóban egy gyakorlati színházat akart létrehozni: lelki gyakorlatokat adni a nézőknek. Az első dráma, a Conversio a tökéletes megtérés prototípusát kívánja bemutatni öt elmélkedésben. A következő öt dráma ennek a megtérési ideálnak különböző állomásait mutatja be bővebben. A második dráma 1740-ben jelenik meg Devotio Mariana cimmel. A következők a Peccatum summum malum /1741/ az Initum sapient iae timor domini /1745/ a Misericordia Dei /1746/ és a Praeceptum amoris /1747/. A drámaciklusnak hatalmas sikere volt, 1748-50 között - gyakrabban tehát, mint ő ajánlotta előszavában, évente több drámát is bemutatva - előadták az augsburgi jezsuita színházban. Neumayr pedig kiadott egy másik kötetet is 1748-ban Mundus in maligno positus cimmel, mely további három összefüggő drámát tartalmaz. Igy a szerző elképzelése szerint évente egy-egy drámát előadva, kilenc