Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez

A Kőbányai Újság

, mint már szó volt róla, a szokottnál kisebb közönségről számol be. Az összjátékot és a darab kidolgozását preciznek tartja, bár rosszalja, hogy a darabot ennyire meghúzták. Judik Etel "magas drámai erőt produkált", dicséri még Karczag Marosát, Kürtit, Bánóczyt, Szénásyt, Doktort és Bálint Lajost is. /

Kőbányai U.iság

. 1908. december 6*/ A Mária Magdolna utolső előadása 1908. december 27-én zajlott le, ismét Nyíregyházán. A kritikai visszhang érdekessége, hogy egyetlen helyi lap közöl érdemleges kritikát a hemutatóról, s ez éppen az egy éve még oly ellenséges Szabolcsvármegye

. Már december 20-án kezdi hirdetni a Thália vendégjátékát, s azután szinte minden nap közöl egy-két dicsérő szót a hamarosan megérkező társulatról. Az előadástól a kritikus el van ragadtatva. "Hebbel e nagyszerű alkotását játszotta a társulat tegnap délután félig telt nézőtér előtt. B. Judik Etel, Kürti József és V. Bánóczy Dezső, kik a főszerepeket játszották, ismét egy sikerrel többet arattak nálunk. A művészi összjátékban segítettek nekik a kisebb szereplők, Karczag Marcsa és Doktor János." /

Szabolcsvármegye

. 1908. december 29«/ XXX A kritikákból sok minden kiviláglik. Először is nem mindegy, hogy egy viszonylag nagyobb város /Szombathely, Szeged, Pécs/ vagy egy kisváros közönsége előtt lép fel egy társulat. Hogy a közönség, amely általában a vidéki előadásokon a felsőbb rétegekből került ki, mire tart igényt. Hogy a kritikus mennyire képzett és mennyire tág látókörű. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy ezek a kritikák hasonlítanak egymásra. Szinte mindenütt lelkesen fogadják a Thália vendégszereplését, hiszen a Budapest-vidék harcból most a vidék kerül ki győztesen: ők, az elmaradottak fogadják be a Pestről elűzött "modern" szinházi társulatot. Majdnem mindig szó van magáról a darabról, amely általában nem tetszik igazán, inkább az idegenkedő tisztelet hangján beszélnek róla. Majdnem mindig szó van a közönségről,