Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
a dialógusokat nem találja elég korszerűnek, melyek még a schilleri nyelvezet szellemében Íródtak. /Egyébként Lukácsnak is hasonló a véleménye./ tt A szereplők jól megértették a darab stílusát, különösen Forgács Rózsi a címszerepben, aki egyszerű eszközökkel, művészileg átgondoltan játszotta végig figyelemreméltó, szépen sikerült alakitását. Kürti József és Dobi Ferenc újból bebizonyították, hogy intelligens és nagyon hasznavehető szinészek. Ugyanezt mondhatjuk VerŐ Margitról is. Doktor János és Sándor József nagyon ügyes, tehetséges. Tarján Aladár azt hiszi, hogy a modern játék abból áll, ha a legnagyobb indulatok kitörésekor zsebredugott kézzel tüntet. A közönség Hebbel drámáját rendkívül zajos tetszéssel fogadta és a főszereplőket nagyon sürün a lámpák elé szólította." / Az Újság , n.a. 1905. április 13«/ Márkus László, a darab fordítója, két helyen is jelentet meg kritikát az előadásról, A Hétb en dicséri az összevágó előadást, az összevágó "ensemble"-t. Szerinte mondén megtalálta a maga helyét, és jelentősége arányában lépett elő minden jelenet. Intelligens szinészmunkáról beszól, kiemeli a szinészek átélt, átérzett játékát. / A Hét . 1905. április 16./ Az Alkotmányb an a következő kritikát tette közzé s "A magyar újdonság után Hebbel Mária Magdolná ja ment, ez a csodálatos előfutárja a modern drámának, amely Ibsenben kulminál ezidő szerint. Dobi Ferenc játszotta Antal mestert, a konok becsületességü asztalost, akiben merev dogmává préselődött össze a becsület fogalma. Dobi egyszerű, monumentális vonalakkkal rajzolta meg ezt a durva faragású alakot. Klára szerepében Forgács Rózsi a legnagyobbat produkálta, amit modern színésznőtől eddig láttunk. A fiú szerepében Kürti József talált rá igazi emberi momentumokra. Az anyát Verő Margit adta, Tarján, Doktor János és Sándor József jól illeszkedett be a pompásan összevágó együttesbe. Az előadásra eljött Prielle Kornélia, és virágot hozott a fiataloknak. Annak az ifjúságnak, amely az ő művészi ideálját követi. Gyönyörű jelenet volt, amikor a fiatalság könnyekig meghatva, hódolattal fogadta a mesternő üdvözletét, s ez az elismerés eleget jelent a Tháliának." /Alkotmány. Márkus
