Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez

rendezői túltengéstol, az úgynevezett Überregie-től.

,f/ >/ Gellért Lajos, aki 1907-ben szerződött a Tháliához, a Kisértetek próbáira emlékezik vissza 1955-ös cikkébe ezáltal bepillantást nyerhetünk Hevesi munkamódszerébe. A próbák Bánóczi irányításával folytak, akinek rendezői elve az volt, hogy a színészt hagyni kell, amig megérlelődik benne a szerep, s a rendező csak akkor szóljon bele szerepfelfogásába, ha az tévútra megy. Alvingnét Forgács Rózsi, Engstrandot Kürti József, Mandera lelkészt Doktor János, Reginát Judik Etel, Oswaldot a cikk Írója, Gellért Lajos játszotta. Mindez az utolsó időkben történhetett, hiszen a Kísértetek

et 1908. október 17-ón mutatták be. Hevesi ekkor már a Népszinház-Vlgoperában töltött évadon túl, ismét a Nemzeti Szinház rendezője, ahol immár nem Somló Sándor, hanem Tóth Imre az igazgató. /Hevesi egyébként igy ir erről Bánóczinak, 1908. augusztus 4-én keltezett levelében; "Mit mondjak Önnek, Tóth a kontárja Somlónak, éppen az ellenkezőjét csinálja mindennek, amit Somló csinált, van-e ennél jobb auspicium?"

7

'

2

'^/ Hevesi tehát végre valódi feladatokat kap a Nemzetiben, kapcsolata a Tháliával meglazul, de még fennáll. A Kisértetek színészei a sok Bánóczi-féle próba után már unják a darabot, és úgy érzik, mégsem léptek előbbre. Ekkor érkezik meg Hevesi. Csupán egy próbán vesz részt, és minden megváltozik. Hevesi végignézi a próbát, majd közli, hogy az előadás remek, csak nem Ibsent játszanak, hanem Bernsteint. Éppen a leglényegesebb mondanivalót nem látják meg az izmusoktól. Hevesi elemzi a színészeknek a darabot, mely szerinte Alvingné drámája. Elve, hogy a szinésznek az egész darab szellemével kell foglalkoznia szerepe végső kialakításához. A szinész feladata, hogy szerepét objektive fogja fel, de az átélés szubjektivitásával. A cikk Írójával, Gellért Lajossal Hevesi egyáltalán nincs megelégedve. "Egy hangot sem talált el" - mondja neki, de már csak négyszemközt. Hajnali fél négyig magyarázza neki a darabot ós Oswald figuráját, emberi hangon, rávezetve Gellértet a megoldásra. Javasolja, hogy a fiatal szinész olyan próbákra is járjon, amelyekben nem szerepel. Hogy ez a fajta rendezői attitűd hogy nyilvánult meg magában az előadásban, arról az első bemutató kapcsán szóljon a szem-