Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/
teret# A hosszra járások, balettbetétek tempótlanná teszik az előadást. A zenekart egy lesüllyesztett árokba helyezte a szinpad mögé, helyenként alig hallani valamit a zenéből. Az újdonság a tömegjelenetek sokasága, amelynek éppúgy oka lehet Németh Antal rendezői felfogása, mint a magyar szegénység, amely a látványt inkább az olcsóbb tömeggel, mint a drága technikával oldja meg. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy a shakespeare-i szöveget jelentéktelenné teszi a nagy kiállítás, ha egyáltalán érteni lehet. A siker természetesen nagy, még képzett kritikusok is a bayreuthi játékok konkurrenciáját látják megszületni. De ez a siker kérészéletű, amellett olcsó is. A tömegek cirkuszt igénylő hajlamára játszik rá, a pompa szemkápráztat ás ára. Egyetlen kritikus van, aki azt le meri irni, hogy "szivesebben látnék tiz ilyen megnyirbált és kivilágított, szabadtérre átdolgozott nyáréji álomnál egy igazi Szentivánéji álmot a Nemzeti szinpadán, akár minden diszlet nélkül is, de valóban Shakespeare szelleméhez hü és méltó előadásban." 7 *^ Kárpáti Aurél utolsó mondata óhatatlanul felidézi Hevesi Sándor törekvéseit, s lehet, hogy magának a kritikusnak is ez jutott eszébe. De a két rendező közti különbségek végleges megállapítása előtt hasonlítsuk össze még egy dráma különböző előadásait. 2. A vihar Hevesi Sándor A vihar t háromszor rendezi újjá, először még igazgatói működése előtt, 1920-ban, majd 1925. október 8-án, s 1929» január 5-én lesz a következő két bemutató. Az utóbbi két előadás szinházi dokumentációja elveszett, de a kritikákból kitűnik, hogy csak néhány mozzanat átrendezése történt meg. A vihar nem tartozott a gyakran játszott Shakespeare-drámák közé, 1920-ig csak nyolcszor adták. A Nemzeti Szinházban 1875-ben mutatták be, s még abban 8z évben hatszor ment. A következő előadás 1891-ben volt az Operaházban, majd 1910-ben Hevesi állitja szinpadra a Színiakadémia növendékeivel. Snnek az előadásnak kettős érdekessége van.
