Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

litanak. Valóban, időnként megelevenedik egy-egy fa, táncolni kezd, s a néző csak akkor veszi észre a fa törzséhez tapadó, s abba teljesen beleolvadó szinészt. A hatást fokozza a világítás. A második felvonást végig úgynevezett "túlvilági" fényeffektusok kisérik. A szinpad aranyban, ezüstben, lilában és zöldben úszik, mig az első és a harmadik felvonásnál Hevesi megtartja a normál fényhatásokat. A tündérvilág jelzésére használja fel a zenét is, a túlvilági lények jeleneteit az állandó muzsika és tánc választja el az athéni színektől. Hevesinél is megfigyelhető az a törekvés, hogy a darab csodás részeit elválassza a reális szinektől. ^ A csoda eluralkodása azonban Németh Antalnál lesz feltűnő. A darabot ugyanúgy osztja fel, mint Hevesi, de játszatja a negyedik felvonás második szinet is. A diszletezés komoly gond elé állítja a rendezőt. Reinhardt forgószinpadra állitotta az előadást, de ez egyrészt költséges, másrészt a Nemzeti Szinház kisebb szinpadán zsúfoltságot okozna. A függönydiszletek, ha csak néhány pillanatra is, de megtörik az előadás menetét. Németh Antal végül az úgynevezett lógó díszletek /prospect/ mellett döntött, amelyeket reális díszletekkel keverve alkalmaz. Az előadás elején megjelenik a szentivánéji képnek nevezett körfüggöny, mely éjjeli erdőt ábrázol, közepén egy nagy, odvas fával. Ebből bújik elő Puck. Ez a függöny szerepel végig a második felvonásban és a jelenetek közti szünetekben is. A diszletben, melyet Jaschik Almos tervezett, két stilus váltakozik. Az első ós a harmadik felvonásnál szakit a reinhardti hagyománnyal s a barokkos pompa helyett a szinek antik, görögös jellegét hangsúlyozza. Az első felvonás első szine Théseus palotájának előterében játszódik. Ez egy dór oszlopcsarnok, széles lépcsőkkel. Az oszlopok közé széthúzható függönyöket szerelnek, az épület felett látszik a fák koronája, a szabad ég. A második szin előtt a kép elé hull le egy lógó diszlet, mely durva falat ábrázol, s ez jelzi a mesteremberek egyszerűbb lakhelyét. A pillanatnyi sötét alatt az üres térre behordják a legszükségesebb kellékeket, egy padot és egy ládát. Ezzel véget is ért az első felvonás.