Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Nagy Adrienne: Szigeti József, a színész

Szomorúan lehanyatló fejével, épphogy meg-megrezzenő vállaival, remegő kezével a megcsúfolt emberi méltóságot, mély fájdalmat fejezte kl."'"

76

'' A Coriolanus címszerepében nem remekelt, de Menenius Agrippában nagy sikert aratott. "Egészen apró léptekkel totyogott, de ugyanakkor, galambősz haja ellenére, fekete szemöldöke alatt pirosképü, életvidám aggastyán volt. A hires mesét a hasról és a többi testrész lázadásáról úgy transzponálta át, hogy a hasról szólva mindig önmagára mutatott, a tanács képviselőjére, a testrészekről beszélvén pedig a nép felé mutogatott, de úgy, hogy néha meg-megrángatva egyikük-másikuk köntösét." Beöthy Zsolt is nagyon dicséri: "Az öreg embernek remek tipusa... nagyon öregnek, szinte roskadtnak játsza a beszédes szenátort, s e felfogásának alapján szerepének valamennyi vonzását, szavát, hangját mesteri harmóniába tudja hozni. A gyermeket és a bölcset vegyiti. A vén kor - tapasztalatainak humoros emelkedettsége s a hü ragaszkodás a mérséklet és izgékonyság, a kin, gyöngédség s a fenséges jóság: minden igaz, mesteri képpé olvad nála... Egész alakítása ama ritka művészi sikerek közé tartozott, melyek a néző lelkében némi méla fájdalmat ébresztenek afölött, hogy a szinész legragyogóbb alkotása is /72/ a hanggal együtt elröpül."' Moliere-szerepeiben Is nag? szerű volt. Orgonból egy jóltáplálfy tipegő, kényelmes, gyermeki nyárspolgárt faragott, aki az "ostobaságig hiszékeny, csökönyös, vakbuzgó", de ugyanakkor "erélytelen pipogya". A Tartuffe-Orgon jelenetben pompásan oldotta ezt meg. Áhítattal figyelte a beszélő partnert, és minden mozdulatát pontosan utána csinálta, mint a gyermek, amikor imádott példaképét utánozza. Mikor pedig Tartuffe ki akarja űzni, kiválóan formálta meg a csalódott, a történteket szinte elhinni sem képes nagy gyereket. Lézengett, egyik székről a másikra ült, fejét bánatosan lehajtotta, egy-egy nagyot sóhaj/78/ tott, sopánkodott. A kortársak számára sokáig emlékezetes maradt à fösvény címszerepében nyújtott meglepő alakítása. Az eddigi Harpagon-ok ridegek, sötétek, a sok koplalást kifejezendő sápadt vékony alakok voltak. Nehéz volt ebbe a szerepbe a pirosarcú, jóltáp-