Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Nagy Adrienne: Szigeti József, a színész
- különösen ha megoldásukat Szigeti óriási tehetséggel asszimilálja - ám egy klasszikus tragikus hősnél feltétlenül nevet/72/ séges lenne.' Ösztönös szinész volt. rögtönző tipus. Talán tudatában sem volt annak, hogy pontosabban, teljesebben kellene tudnia szerepeit, és indignálódva válaszolt a "névtelen törzsbérlőnek", aki szóvá tette ezt a hibáját. "Fölemlíti a törzsbérlő, hogy én szerepeimet sem télen, sem nyáron, sem ősszel, sem tavasszal következetesen nem tudom soha, hanem azzal a fifikával élek, hogy mikor már éppen nem tudom mit kell mondanom, elkezdek tipegni-topogni, nyekeregni-nyöszörögni, "ötölni-hatolni", vállat vonogatni mindaddig, mig a közönség ezen kinlódás által elragadtatva, valóságos tapsviharral jutalmazza klasszikus játéknak vélt kinlódásómat. Ez tehát más példával illusztrálva annyit tesz: hogy én olyan megrovást érdemlő vadászember vagyok, akinek puskája sem télen, sem nyáron, sem őszön, sem tavaszon nincs megtöltve soha, hanem azért az üres puskával is úgy fejbe trafálgatom az előttem ugráló nyulacskákat, hogy a körülállók akaratjuk ellen is kénytelenek vivátot kiáltani."'" 73 ^ Néha megtörtónt azonban, hogy Szigeti "szövegváltozata" hagyományozódott tovább. Például a Lear királyb an Kent búcsúja igy hangzott eredetiben:"... Kent búcsút vészen S öreg lábakkal új országba megy..." Szigetinél pedig - "öreg lábakkal új hazát keres" Az utolsó tiz évben Szigeti szövegproblémái - már a korával járó memóriazavar miatt is - annyira fokozódtak, hogy szerepeinek nagy részét egy szélestámlájú karosszékben, ülve mondta el, ami mögött egy külön súgó ült. Ha pedig már elkerülhetetlen volt, hogy álló vagy mozgó helyzetben beszéljen, akkor vagy a súgólyuk előtt járkált vagy ott stagnált. A közönség azonban /75/ ezt is elnézte neki, annyira szerette. Jt Ha klasszikus tragikus főszerepeket nem is, de a klasszikus jellemszerepeket - a kortársak véleménye szerint - felejthetetlenül játszotta el. Tóth Imre visszaemlékezésében az egyik legnagyobb alakitásnak Kentjét tartotta a Lear királyban. "Szivszoritó volt.
