Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Nagy Adrienne: Szigeti József, a színész

Egészségi állapota egyre romlott. Már 1882-ben a Két Ratau Jean szerepe - amit vissza is akart adni - annyira raeg­~"~~~~~~~ /3R/ viselte, hogy október 2-án enyhébb agyvérzés érte. Egyre gyakoribbak lettek fulladási rohamai is. Megromlott e­gészségi állapotára való tekintettel ritkábban játszatták. 1892-ben a túlérzékeny művészt próbára igyekezvén egy nem éppen gyöngédlelkü kollégája igy szólitotta meg: - "Hát Szigeti bácsi, mit keres a színháznál, hisz nincs ti­zenhatodika?" // * 56// /Ekkor osztották a fizetést./ Akkor határozta el, hogy végleg visszavonul. Már 1893. márciusában úgy állt a dolog, hogy az év végén lejáró szerző­dését nem hosszabbítja meg, mégis maradt még. 1895. február 15-én lépett utoljára színpadra ötvennégy /V7/ évi munka után. ^ 7 Szívbaja azonban egyre jobban elhatal­masodott rajta, és 1902. február 25-ről 26-ra virradóra Buda­pesten elhunyt. Temetése március 2-án, a Kerepesi úti temetőben volt. Sírkövére Lear-beli szerepének néhány szavát vésték: "... s igy Kent búcsút vészen, s öreg lábakkal új országba megy." 1905. március 27-én Bérezik Árpád tartott emlékbeszédet az Akadémián, május 23-án pedig a Nemzeti Színház emlékelőadást rendezett. Veszprémben, Szigeti szülővárosában mozgalom indult * /38/ az elhunyt emlékének méltó megünneplésére. 7J II. A színész 1./ Vándorévek Szigeti József rendkívüli érdeklődése a színház iránt már gyermekkorában kitűnt. Aiütólag alig tiz eves, amikor Balog István társulatának előadásban az első színpadi élményt kapja. A kisfiú remekül szaval és az első szini esttől kezdve, dele­jesen vonzódik a színházhoz. Szülei eltiltják tőle, félnek, hogy a tanulás rovására megy. A sors iróniája, hogy állítólag éppen akkor veri meg szinházba-szökéséért maga az igazgató, amikor az a Baky Gábor társulata játszott, ahova Szigeti elő-

Next

/
Thumbnails
Contents