Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Nagy Adrienne: Szigeti József, a színész
ször kerül szinész-pélyafutása során. Jyí A reformkorban nemcsak egyszerű pályaválasztás a színészet. A lenézett társadalmon kívülálló szakmával szállnak szembe a kispolgárok biedermeier világával szemben, az engedelmesség helyett a különcséget, a jóllakott biztonság helyett az éhes bizonytalanságot, de a lázadó szabadságot vállalják. Elsősorban - a korral járó lángolás mellett - a politikai töltés a fontos. Ifjúi, hazafias hévvel állnak szembe az elnyomó szándókkal, országszerte hirdetik a magyar nyelv szépségét, a hazafiság fontosságát, megpróbálják megnyerni a népet és ezzel közvetve sokat segítenek a reformkor haladó politikusainak is. Szigeti az egyetem első évét is a színházakban tölti, mig végül a Nemzeti Színház udvarán belecsap a fent említett Baky Gábor társulatát szervező és szerepet ígérő tenyerébe. Erről az időszakról érdekes és a vándorszínészet megpróbáltatásait, humorát egyként érzékeltető Szigeti-próza nyújt érzékletes képet, bár kétségtelenül van bizonyos költői színezés, túlzás is a történtek leírásában. Benne van azonban egy hivatását mélységesen szerető színész minden öröme és megaláztatása, ahol azonban a kulisszák iránti rajongás ereje a nagyobb. Igy kezdődik az Egy színész naplója : "Ne haragudjatok, - történetemet mondom el! Egy vékony vászonfal, közte és a közönség között zenekar, várjátok meg az utolsó hangot, meg egy csöpp, az utolsó a pohár fenekéről, és megvan a mámor, - lélek elfogadja a csalódás álomképeit, - a vászonfal föllebben, - még egy koszorú van a színfalak mögött - a szinházi család nem birta elnyalábolni onnét, - ott, hentereg a porban- e virágfüzés odacsalogat. Hazudnék, ha eltagadnám, szinész akarok lenni. Azzá lettem /...../.... én nem birtam oda menni, hova küldtek; mert egy hatalmasabb indulat a színházba kergetett, és én mentem. Érzem, hogy ez lesz templomom, .. .menyországom.. .koporsóm... s íme benne vagyok. ,f// Kezdetben inkább "koporsó" volt. Előkelő családja két oldalról is szorította. Egyfelől szüleit haragította magára ezzel a választással, másrészt a nem túl előkelő "trupp" művészei reménykedtek, hogy általa a családtól sikerül pénzt
