Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

FÜGGELÉK. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Justh Zsigmond: Hárman voltak

/DÁWOSNÉ/ gának ilyenkép? De akkor meg tudom, magának se kellene a "bőröm. DÁNOS Elhallgass, mert... mert - /

felemeli karját

. azután átkarolja két karjával, hevesen magához szőritja/ - összezúzlak az ölelésemmel. DÁNOSNÉ Ugyan menjen már. /

Kibontakozik karjai közül/ Hisz elkésik, hétre hivták. DÁNOS Megyek is, de /

fenyegető hangon ismét/ gyorsan térek. DÁNOSNÉ Itt a botja /

kituszkolja az ajtón/

. Hamar járjon. /

Utánanéz, aztán odaül az ablak elé. Dalol/ Második jelenet

: Bögöly Sándor, Suc

zu Péter, Kaprincs Mátyás /Egymást tuszkolják be az ajtón/ DÁNOS NE MÁTYÁS DÁNOSNÉ SÁNDOR DÁNOSNÉ SÁNDOR DÁNOSNÉ MÁTYÁS SÁNDOR PÉTER DÁNOSNÉ PÉTER DÁNOSNÉ /

Felpattan/- Ki innen gézengúzok - felkapom a seprűt, s akkor jaj nektek. Szerencsés virradást. Még le se ment a nap, te bagóvirág. Eljöttünk... mert fogadtunk a kigyelmed lelkére. Takarodtok ki barázdabillegetők? /

Közbefogják/ Péter azt állitja, kigyelmed csak olyan napraforgó virágszál. Csak forog a nap körül... de tempóból csak. Tán csak nem hiszed, hogy te leszel a napom? Te szárazmalom hátramozditója, te. Szeretjük a szavát. Szeretjük a máját. A veséjét nem különben. Hol az a bakter, merre jár. Iszik az egészségünkre a boltban. Ne keresse. Fogadtunk egymással, hogy ma este hallgat egyikünk szavára. Nézzék ezeket a gézengúzokat! Hogy tegnap táncoltam velők, most már nem bánnák, ha a gyehenna