Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

FÜGGELÉK. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Justh Zsigmond: Hárman voltak

/DANOSNE/ MÁTYÁS PÉTER SÁNDOR DÁNOSNÉ MÁTYÁS DÁNOSNÉ PÉTER DÁNOSNÉ MIND A HÁRMAN DÁNOSNÉ tüzét is megosztanám velők. Szeretjük. /

Nyugodtan/ Tudom. - Nem vagytok az egyetlenek. He Ugass on meg hát minket egyenkint. Ugyan mit is tudnátok nékem ilyenkor mondani? Hallgasson meg minket. Egyszerre mindnyájatokat? Hát taktusra ver a szivetek? Na jól van • Kettő mindig kinn, istrázsál. Egyet-egyet meghallgatok. Ha rosszul viselte magát, - s nem bir velem - a másik kettő segit kilökni. Áll az alku? Áll. Ha ezt a serpenyőt megütöm, jöhettek. Matyivel kezdem. Tőle félek a legjobban, azért. Hát csak kifelé balogok. Az udvaron van egy szemétdomb, azon elkapargálhattok addig is. Harmadik jelenet

: Dánosné, Matyi /

Dánosné odaáll az asztalhoz, várja.- hogy Matyi beszéljen

. az. hogy egyedül maradt, tesz, vesz, szégyelli magát. Kalapja szélét simogatja. Nem tudja, hogy kezdje

./ DÁNOS NE MATY AS DÁNOSNÉ MÁTYÁS DÁNOSNÉ MATY AS DÁNOSNÉ MATYI Nohát hős

eineér, itt vagyok, meghallgatom szavad, kezdj hozzá. /

Mekegve/ - Mondok ... szép asszony kigyelmed. Az vagyok, tudom. Nem te mondtad először. Aztán ... meg nékem is tetszik. Tetszem néked? Ejnye de jó is az én dolgom. No még... /

Szégyenkezve/ Szeretem is kigyelmedet. Ezt is lustán, vagy mi. Olyat mondj, amit nem hallottam még. /

Álmélkodva/ Egyebet mit mondjak, egyebet nem tudok.