Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
bujdosótársai hamvainak hazahozatala után alig néhány héttel, a Király Színházban Kacson Pongrác ós Bakonyi Károly Rákóczi cimü operettjében már főszereplőként lépjen színpadra.' JU A másik mozzanat a magyar virtus operettesitett változata, a férfiúi és katonai vitézség köré épített darabok megjelenése, amely az 1903 és 1907 közötti korszakban Verő György A bajusz cimü operettjében bukkan fel először, Kozáry Gábornak, aki mentésen-kardosan csöppen bele a XVIII. századi Bécs rokokó világába, és Stolzenburg Matilda grófnőnek ébredező rokonszenve egyetlen aprócska hibán szenved kis híján hajótörést: a magyar nemes orra alatt kackiásan kunkorodó bajuszon. A darab végén természetesen a bajusz marad, sőt a daliás magyar és a daliás magyarság iránti rokonszenve jeléül, a franciáskodó bécsi arisztokrácia kitörő lelkesedéssel ropja még a csárdást is. 1905-ben, három évvel később Jacobi Viktor és Martos Perenc operettje, A legvitézebb huszár Simonyi József bárónak, a legendás Simonyi óbesternek és a franciaországi kisvárosban állomásozó huszárcsapatának a városka hölgykoszorúja körében aratott győzelmeit választja témául/ 1 ^/ A két mü közös mozzanata az idegen és a magyar ütköztetése és az utóbbi győzelme természetesen az operett-sablon központi motívumán, a szerelmen és a szerelmi bonyodalmakon keresztül valósul meg. A magyarságnak és a magyar virtusnak az előtérbe kerülése a korban a tömegkultúra egyik elemeként jelentkező operettben annak a politikai koncepciónak a tükröződése, természetesen a műfajnak megfelelő áttételekkel, amely a Monarchián belüli magyar hegemóniát tűzi ki célként. "Amely pillanatban más és névszerint magyar alakulás pótolná a nyugati népek szemében a közép-európai konzervatív hatalmat, ugyanabban a pillanatban senki sem törődnék az osztrák császársággal. Ha Európa meggyőződnék, hogy Magyarország vezérszerepe a Közép-Dunánál nemcsak pótolná, hanem valóban megoldaná az osztrák imperializmus hivatását, a rokonérzés és barátság fényes áradásában fürödnének." - fogalmazza meg a Magyarország szerepéről élő gondolatokat a Budapesti Hirlap vezércikke.'
