Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
vetkezett személycserének fontos következményei lesznek, Beöthy Ewa Lajos és Rákosi Szidi embere, a mögötte álló részvénytársaság vezetése ezzel szemben a művészi-vállalkozói csoport helyett a szinházvezetéshez valójában alig értő, de tőkeerővel rendelkező részvényesek kezébe kerül, akik lehetőséget kapnak a művészeti ügyekbe való beleszólásba is, A jogkör, amelyre a társaság alapszabályzata ad lehetőséget ebben az esetben az irányitási rendszer két elemének végleges szétválását jelenti. "Az ellentét különben az igazgató és a részvénytársasági intézők között sokkal mélyebben gyökerező, mint ez a mostani eset. Hatásköri összeütközések régebb idő óta voltak, Beöthy László a maga hatáskörét úgy értelmezte, hogy az anyagi dolgok intézésén kivül minden másban a részvénytársaságtól függetlenül járhat el, mig viszont az intézők jogot formáltak ahhoz, hogy a szinház minden dolgába, próbába, szereposztásba beleszóljanak. Az igazgató által kellékekre szükséges kiutalványozásokat hosszas kritikák tárgyává tették, és rendelkezési jogát megszorítani igyekeztek" - tudósit a Pesti Hirlap. /94/ Beöthy László művészeti igazgatói tevékenységét 1898 végétől a színházhoz nem értő, de a színházi üzletből legnagyobb hasznot kicsikarni igyekvő gazdasági háttérrel folytatja. Igy szinte várható, hogy az a program, amelynek sikere nemcsak a művészi munkán, hanem az előadás minél gazdagabb "megjelenésén" külső képén is múlik, s erre fedezetet csak a szinház anyagi eszközeinek fokozott mozgósítása adhat, egy idő után a társaság igazgatóságának ellenkezését váltja ki. A két irányítási elem közti, személyi feltételeken alapuló közeledés megszűntével a fellendülőben lévő szinház művészeti programja mögött nem áll ezt a programot feltétlenül támogató anyagi bázis. A részvénytársasági igazgatás /1900« január - 1901. október/ Beöthy Lászlónak a családi intézménytől való elszakadás után a szinház vezetésének művészeti és gazdasági szférája közül a hangsúly az utóbbi felé tolódik el. A művészeti igazgatás sal az addigi főrendezőt, Szilágyi Vilmost bizzák meg néhány
