Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
hónapra, 1900. január végétől szeptember 28-ig. Szilágyi helyét ekkor Rajna Perenc veszi át, aki 1901. május közepén szintén távozik.Helyét ismét Szilágyi Vilmos foglalja el, de a két Igazgató közül egyik sem tudja a Magyar Szinház megrendült anyagi és művészi hitelét helyreállítani - az 1900 januárja és 1901 októbere közé eső időszak az Izabella téri intézmény első tiz évének mélypontja. Beöthy László távozott ugyan a szinház éléről, az új vezetés azonban kénytelen a Beöthy-Örökségből élni. Verő György Kleopátrá ja, a francia operettek közül pedig Messager Veronka cimü müve Lacome Négy menyasszony ával együtt Beöthy 1899 nyarán tett párizsi útja során keltette fel a fiatal igazgató figyelmét.^/ E három darab bemutatója mellett az 1899-1900as évadban a Beöthy-igazgatás utolsó nagy sikereiből a Szulamit az Asszonyregement és a New York szépéb ől 159 előadás erejéig futja. Rajna Perencnek az igazgatói teendőkkel való megbízásáig az operettmüs or igy a régi sikerek életben tartásából, illetve a már megszerzett darabok előadásából áll. A műsor másik része roppant vegyes képet mutat. Megpróbálkoznak a szociális drámába oltott népszinmüvel, a századvég agrárszocialista mozgalmainak hatására Íródott Géczy István-darabbal, az Anyaföldd el, de szinre kerül énekes bohózat, /Heltai Jenő és Makai Emil El Parisba/ a szinház operettsikereiből összeállított zenével. A változatosnak tünő,de sikertelen műsornak egyetlen közös eleme van: a zene, az ének, amely még a Parage Jenő A szerelem óvodája cimü életképében is helyet kér és kap. A zenés műsor azonban most sokkal kevesebb sikerrel jár, mint másfél évvel ezelőtt, az operettmüsor kiválása idején. Az emliett három bemutató éppen arra elegendő, hogy a régi sikerek és az operettmüsor mellett kitöltse a szinház játókrendjenek /97 / szabadon maradt estéit. ' Rajna Perencnek az igazgatói szék elfogadásakor valamiképpen egységes irányvonalba kell fognia azt a müsorpolitikát, amely régi darabok túljátázásával és sikertelen, rosszul választott müvek bemutatásával kívánja megtartani a közönséget és biztosítani a szinház fennmaradását és jövedelmezőségét. Rajna a legkézenfekvőbb megoldást választja: az amúgy is meg-
