Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

pikantériájának és bors

osságának, a szinházvezetésben megnyilvánuló gyakorlat azonban az ellenkezőjére mutat, A kritika már a Relie vezette évad alatt is felhördül egy-egy bemutató után, de Beöthy is tud olyannal szolgálni a közönségnek, amely borsosság dolgában nem marad el a kifogásolt librettóktól. Az 1899« szeptember 16-án bemutatott Ágnes néni cimü francia operett láttán a napilapok kritikusai szinte egy emberként foglalnak állást a színpadon elővezetett szabados téma és írói megformálása ellen, "... az operettnek létjogosultságot csak Toulmouche zenéje ad, amely dallamos, valósággal költői szárnyalású, bájos és előkelő - minden esetre messze fölötte áll a trágár szövegnek.,, A közönség nem fogadta nagy rokonszenvvel az újdonságot, melynek egyes vaskosabb, trágárabb részletei visszatetszést keltettek. Különösnek, érthetetlennek találták, hogy Beöthy László igazgató, aki csak néhány héttel ezelőtt közzétett beszámolójában annyira helytelenítette a más színházakban lábra kapott erkölcsi irányt, és ezzel mintegy ellentétbe állította a Magyar Színház magasabb nívóját, mégis előadatta a párisi Olympiának szinte hírhedtté vált /71/ repertoár-darabját." ' Az adag túl erősnek bizonyult. Az út, amely Ínyencségekkel szolgál a közönségnek, de nem feltétlenül a libretto frivol ötleteire alapozza az ilyenfajta igények kielégítését, másfelé vezet - az operettelőadások átalakulását eredményezi, a nyilt és nyers, a fülnek szánt Ínyencségek helyett a burkolt és a szó legszorosabb értelmében formás, de pikáns, szemnek szánt csemegék felvonultatását. Az előretörő operettmüsor, a pikantéria más formában való megjelenése, egy harmadik tényezővel kapcsolódik össze, az 1899,nyarán tett londoni utazás tapasztalataival. Londonban "... minden szinház a maga erejéből áll fönn, s a szinház csak olyan üzleti vállalkozás, mint a petróleum-kereskedés... Rossz darabot semmiféle kényszer elő nem adhat egyetlen londoni szinházi vállalkozóval sem ... Ott csak a darab megítélésében tévedhet az igazgató, s ha tévedett, egy-egy szezonja bánja. Ellenben mindenki a maga létérdekének a tudatában kézzel lábbal keresi minden szinházi évre azt az egy sikert ígérő darabot, amelyre szüksége van, 11 - összegzi londoni útja tapasztalatait